Az emberek leggyakrabban a saját karakterükkel ellenkező karakterű partnert választanak társnak. Nem ritka, hogy az otthon üldögélni szerető ember, aki nem nagyon szereti a spontán aktivitást, a váratlan helyzeteket, egy olyan emberrel él együtt, aki mindenben az ellentéte. Nyilván, ha nagyon nagy a távolság, akkor nem lesz tartós az együttlét, de van a különbségnek egy olyan optimális szintje, ami mindkét felet pozitívan segítheti. Az egyik fél így többet mozog, változatosabbá válik az élete, míg a másik felet pedig a kiszámíthatóság nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá teheti.
Az összezártság azonban a még jól működő kapcsolatokat is próbára teheti, mert olyan intenzív alkalmazkodásra kényszerít, ami egy idő után már nagyon fárasztóvá válik. Lelkileg telítődnek az emberek, úgy érzik elvesztik önmagukat, és ezért hajlamosak a párjukat felelőssé tenni. Azok a különbségek, amik eddig előre vitték a kapcsolatot most hirtelen terhessé, kellemetlenné válnak.