Mit tehetek én, mint szülő?

II. fejezet

Mit tehetek én, mint szülő?

 

Tartalomjegyzék

• Egészen másképp kell bánni velük?
• Hogyan lehet segíteni a fimota gyereknek?
• Mit jelent a gyakorlatban az elfogadás?
• Milyen az ésszerű szabályrendszer?
• Hogyan kell a gyerek életkorát figyelembe venni?
• Mit jelent az, hogy a szabály "belátható" a gyerek számára?
• Mit értünk kevés számú szabályon?
• Milyen az egyszerű szabály?

• Alakítsuk át az egész lakást?
• Idősebb gyereknek is számít a környezet?
• Hogyan értessük meg vele a szabályokat?
• Miért kell mindent ötször elmondanom?
• Miért nem hat a gyerekre sem a jutalmazás sem a büntetés?
• Ki az úr a háznál?
• Hogyan legyünk következetesek?
• Mi az esemény napló?
• A tekintélyelvű nevelés hatékony-e?
• Hogyan lehet bevezetni egy új szabályt?
• Segíti-e a gyereket a rutinok kialakítása?
• Hogyan alakítsak ki rutinokat?
• Idősebb gyereknél is szükség van a rutinok kialakítására?
• Minden eseményre előre készítsem föl?
• Mit jutalmazzunk?
• Mikor adjuk a jutalmat?
• Miért fontos a fimota gyereket jutalmazni?
• Miért nem tudom megdícsérni a gyerekemet?
• Hogyan lehet a negatív kört megtörni?
• Hogyan indítható be a pozitív kör?
• Lehet-e édességgel tömni a gyereket jutalom gyanánt?
• Hogyan kapcsolódjon a jutalom egy adott viselkedéshez?
• Kell-e büntetni a gyereket?
• A büntetést is át kell gondolni?
• Hogyan kezeljük az enyhébb vétségeket?
• Miből érti meg legjobban a gyerek, hogy mit várunk tőle?
• Hogyan büntessem a gyereket?
• A bezárás jó büntetési forma?
• Milyen a hatékony büntető és jutalmazó rendszer?
• Mi a teendő, ha a szülők nem értenek egyet a nevelésben?
• Miért fontos, hogy a szülők kompromisszumot tudjanak kötni?
• Meg kell mondani a gyereknek, hogy mi baja van?
• Hogyan mondjuk el?
• Hogyan segítsünk?
• Hogyan kezeljük a testvér helyzetet?
• Mondjuk meg a fimota gyerek testvéreinek is?
• Mennyit játsszunk a fimota gyerekkel?
• Mit játsszunk a fimota kisgyerekkel?
• Miért nem érdeklő őket a mese?
• Hány éves korig játszanak a fimota gyerekek?
• Adjunk otthoni munkát a gyereknek?
• Kényszerítsük-e a gyereket a megkezdett tevékenység folytatására?
• Gyereknevelés az egész életünk?

 

Egészen másképp kell bánni velük?

Különleges bánásmódra nincs szükség. Mint minden gyereknek, a fimotáknak is figyelemre, szeretetre, megértésre, elfogadásra és áttekinthető játékszabályokra van szükségük. Különbséget csupán az jelent, hogy a fimota gyerek számára létkérdés az elfogadás és az átgondolt, megfontolt szülői magatartás.

Normális körülmények között például nem okoz különösebb bajt, ha a szülő kicsit indulatosabb, hamar elveszíti a türelmét és kiabálni kezd rosszalkodó gyerekével. A fimota gyerek azonban szinte mindig "rossz", ezért a szülő a folytonos veszekedése, kiabálása vagy lelkizése a fimota gyereket nem állítja le, és a szülő terheit sem csökkenti.

A fimota gyerek szüleinek át kell gondolniuk, hogy mit tegyenek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. Gyakori, hogy a szülő dühét már nem is a gyerek viselkedése, hanem saját tehetetlensége váltja ki. Kapkodni kezd, ideges lesz, meggondolatlanul olyan büntetéseket ad, amit képtelenség lesz végrehajtani. Ilyenkor a szülő saját hitelét rontja a gyerek előtt, ettől lesz igazán dühös. A gyerek pedig az elutasítást és bizonytalanságot észlelve még nyugtalanabb lesz és még kibírhatatlanabbul fog viselkedni.

Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek fejében nincsen rend. A rendet nekünk kívülről kell biztosítani. Ez a rend fog beépülni a gyerekbe. Ha mi darabokra esünk, a gyerek atomjaira hullik.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan lehet segíteni a fimota gyereknek?

a.    fogadjuk el olyannak, amilyen

b.    dolgozzunk ki egy ésszerű, belátható szabályrendszert

c.    alakítsuk át a környezetet, alakítsunk ki egy életrendet

d.    dolgozzunk ki egy jutalmazó és büntető rendszert

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mit jelent a gyakorlatban az elfogadás?

Próbáljuk elképzelni, hogy mit élhet át, mit érezhet a gyerek. Tudatosítsuk, hogy nem rosszaságból, gonoszságból teszi amit tesz. Meg kell értenünk, hogy nem tehet tüneteiről. Ő is szenved és szeretne úgy viselkedni, hogy szeressék.

Figyeljünk oda, értékeljük eredetiségét, humorát, különlegességét, kreativitását. Fontos számba venni a jó tulajdonságait. Tudni kell, hogy az adott segítség kamatostul megtérül az egész család számára.

Az elfogadás valódi, belső elfogadást jelent. Ebbe az is bele tartozik, hogy a tüneteket valóságosnak tekintjük, tudomásul vesszük és ennek megfelelően viselkedünk. Tisztában vagyunk vele, hogy a gyereknek speciális segítségre van szüksége.

Meg kell ismernünk saját gyerekünket és ennek megfelelően törődnünk vele. Minden gyerek más, a pszichológus segítségével az adott gyermeknél jól működő módszereket és eszközöket a szülőnek kell kiválasztania. Az elfogadás nem jelent fásultságot vagy beletörődést.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Milyen az ésszerű szabályrendszer?

Kevés és egyszerű szabályból áll. A szabályok a gyerek életkorához igazodnak. Érthetőek és jól szolgálják a gyereket és a család nyugalmát. Olyan viselkedés szabályokat kell felállítani, amiket a fimota gyerek teljesíteni tud. Nem arról van szó, hogy föl kellene adni a zavaró viselkedés megszüntetésére irányuló követeléseket. A szabályok megfogalmazásával az a célunk, hogy a gyerek külső segítséget kapjon ahhoz, hogy megtanulja viselkedését kontrollálni.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan kell a gyerek életkorát figyelembe venni?

A szülő gyakran nem tudja, hogy amit megkövetel az sok, vagy kevés a gyerek életkorához képest. Eléggé általánosnak tekinthető, hogy az első szülött gyerektől korához képest túl sokat várunk el. (Ezen persze nem segít, az a szintén gyakori jelenség, hogy a "kicsit" még húsz éves korában is gyerekként kezeljük.)

Nagy bajt általában nem okoz, ha egy szülő kicsit többet vagy kevesebbet követel a lehetségesnél. A fimota gyerekek esetében azonban pontosan be kell tartanunk a "menetrendet". Követelményekre szükség van, mert ezek fogódzót adnak a gyereknek, de nem szabad olyasmivel terhelni a gyereket, amit életkora miatt képtelen lenne teljesíteni.

Szemléletes példa lehet minderre a rendrakás. Gyakran találkozom azzal, hogy a szülő megköveteli a három éves fimota kisfiától, hogy amivel játszott tegye el, mielőtt elővenné a következő játékot. Ezt 5‑6 évesnél kisebb gyerekek általában képtelenek teljesíteni, a fimota gyerekeknek pedig ez még idősebb korban sem egyszerű. Az állandó pakoltatás nemcsak rossz hangulatot eredményez, de megzavarja a gyerek gondolatmenetét, a játék dinamikáját is. Ugyanakkor a fimota gyerek esetében még fontosabb a rendhez szoktatás, mint egyébként. Meg kell tehát találni az ehhez vezető, járható utat.

Lehet például az a szabály, hogy bizonyos időszakonként (mondjuk ebéd és lefekvés előtt) rendet kell rakni. Ugyanígy ki lehet jelölni egy helyet a lakásban bizonyos játékok számára. A szabályok fontosak, de ne követeljünk olyat a fimota gyerektől, amit az átlag gyerek sem tud teljesíteni.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mit jelent az, hogy a szabály "belátható" a gyerek számára?

Azt, hogy a gyerek képes a szabályt felfogni és elfogadni. Találkozni olyan anyukákkal, akik elvárják a gyerektől, hogy a kisautókat a második polcra tegye, a katonáit pedig a harmadikra és mindent szépen állítgasson egymás mellé. A szépségnek ezt a fajta felfogását a gyerek nemigen tudja magáévá tenni, ezért nem is szívesen teljesíti a kérést. Azt azonban megérti, hogy rendet kell rakni: a játékoknak a polcon a helyük. A fimota gyerekek gyakran rendetlenek, dolgaikat szanaszét hagyják, mégis szeretik és igénylik a rendet maguk körül.

Rendezett környezetben a fimota gyerekek nyugodtabban viselkednek, és mivel ezt ők is érzik, fokozatosan, saját maguk is törekedni fognak a rend kialakítására.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mit értünk kevés számú szabályon?

Végig kell gondolnunk, hogy mi az a néhány dolog, amit feltétlenül el akarunk érni a gyerekkel. Olyasmire kell koncentrálnunk, ami védi a gyereket, megkönnyíti az életét, és ami feltétlenül szükséges a család, a többi gyerek nyugalmához is.

Fontos szabály lehet, hogy nem szabad az ablakba felmászni, kirohanni az ajtón engedély nélkül, vagy lefekvés előtt el kell rakni a játékokat. Kevésbé fontos, hogy használat után le kell csukni a WC fedelét, egyszerre csak egy könyvet szabad levenni a polcról stb.

Kísérletképpen írjuk le egy héten át, naponta, hogy mi mindent követeltünk, mi mindenért korholtuk a gyereket. Az ilyen feljegyzésekből rendszerint az derül ki, hogy a veszekedések zömét a kellemetlen, de nem túl fontos dolgok váltották ki.

Egy ilyen lista birtokában már el lehet gondolkodni azon, hogy mi legyen az a néhány fontos szabály amelynek betartását következetesen ellenőrizni is fogjuk. Állítsunk fel fontossági sorrendet a szabályok között. Amikor a fontosabb követelmény teljesült, akkor lehet áttérni a következőre. Ha a rangsor alapján a fokozatosságot betartjuk, akkor a gyerek gyorsabban és hatékonyabban tanul. Így egyszerre csak kevés dologra kell figyelnie, és sikere is lesz, nemcsak kudarc éri.

A fimota gyereknek az egyszerű szabályok betartása is nehézséget jelent. Nem segít ezért neki, ha pusztán "nevelő szándékú" szabályokkal is terheljük. Ebből a szempontból is érdemes végigmenni a listánkon. Követelünk-e a gyerektől olyat, ami most nem fontos és csak azért ragaszkodunk hozzá, mert 10 év múlva jelentősége lesz? Érthető pl. hogy a szülő szeretné a gyerekét rászoktatni a késsel-villával evésre, azonban ha már az is eredménynek számít, hogy a gyerek végigüli a vacsorát, nyugodtan várhatunk egy pár évet a bonyolultabb feladatokkal.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Milyen az egyszerű szabály?

Rövid, könnyen érthető és könnyen teljesíthető. A rendrakás példájához visszatérve a következőket mondhatjuk. "Lefekvés előtt rendet rakunk. A legót a piros dobozba tesszük, az autókat a kékbe, a dobozok a polcra mennek." A rendszer egyszerű, feltételek nincsenek és mindent pontosan közlünk.

Kisgyereknek, különösen hiperaktív gyereknek reménytelen ilyet mondani: "Ha kész vagy a rendrakással, akkor mesélek". A gyerek elpakol valamit a szoba közepéről, jelenti, hogy kész van és - legalábbis szerinte - jogosan várja a mesét. Persze nincs "rend" és nincs mesélés. Ekkor kezdődik a veszekedés, mert a gyerek nem érti miért nincs rend, amikor ő "rendet rakott" és azt sem érti, hogy a felnőtt miért nem tartja be az ígéretét.

Néhány egyszerű szabállyal egy sor kellemetlen következménytől megszabadítjuk magunkat és a gyereket. Egyszerűbb pl. azt mondani, hogy a lakásban tilos labdázni, mint állandóan figyelmeztetni a gyereket, hogy ne rúgja a labdát, ne dobja a növények vagy az ablak felé stb.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Alakítsuk át az egész lakást?

Azt azért nem, de gondoljuk végig, hogy kevesebbet aggódnánk és veszekednénk-e egy kisebb átszervezés után. Könnyen lehet, hogy a befektetett munka végül megtérül. Ha állandóan rá kell szólni a gyerekre, hogy ne nyúljon a porcelánhoz, vigyázzon, mert leveri a vázát stb. akkor kérdés, hogy megéri-e a porcelánt a polcon, a vázát a szobában tartani.

A gyerekek gyorsabban nőnek, mint ahogy észrevesszük. Ha lehetséges, a becsesebb, törékeny tárgyakat néhány évig olyan helyen kell tartani, ahol a gyerek nem, vagy csak meghatározott feltételekkel éri el.

Egy kis átszervezés után csökkenhet a lehetséges kár és a fontos szabályok száma. Lehet olcsó huzatot tenni a kanapéra, esetleg olcsóbb tapétát venni, amiért nem olyan nagy kár, ha összefirkálja stb. A lényeg az, hogy óvjuk a gyereket és csökkentsük a veszekedés lehetséges okait.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Idősebb gyereknek is számít a környezet?

Igen. Ha módunkban áll, adjunk külön szobát a gyereknek. Ha ez nem lehetséges, akkor legyen külön sarka, fészke, kuckója, ahová elvonulhat, ahol megnyugodhat. A testvér számára is biztosítsunk egy zugot, ahol a dolgait biztonságban tudhatja.

A fimota gyerek szobáját gondosan rendezzük be. Legyen egyszerű, ne zsúfoljuk tele, és könnyű legyen rendben tartani. Mérsékeljük a zavaró ingereket, amikor a gyereknek koncentráltan kell dolgoznia. Sok gyerek pl. képes TV nézés közben öltözködni, a fimota gyereknek ez nem szokott sikerülni. Sokan tudnak zene mellett tanulni, a fimota gyerek általában nem tud. Ugyanakkor egy csendes háttérzene bizonyos esetekben segíthet, mert elnyomja a még zavaróbb zajokat.

Figyeljünk a gyerekre és tapasztaljuk ki valójában mi zavarja és mi segíti a munkáját. A megfigyelés azért is szükséges, mert ebben nem lehet számítani a gyerek véleményére. Ha csak őt kérdezzük, esetleg az derül ki, hogy tanulni legjobban úgy lehet, ha az ember fél füllel zenét hallgat, fél szemmel TV-t néz miközben fél kézzel dobol...

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan értessük meg vele a szabályokat?

Amíg a gyerek rutinja még nem alakult ki, addig nem árt a közelben maradni és egyenként elmondani, hogy mit várunk tőle. Egyszerre csak egy dolgot kérjünk. "Rendet kell raknod és utána mesélek. Először tedd a legót a piros dobozba! Jó, ügyes vagy, mind összeszedted. Tedd fel polcra! Most az autókat tedd a kék dobozba és azt is rakd a polcra! Rendben van, mindjárt kész is leszel, már csak a könyveket kell a helyére tenned. Nagyszerű, ez igazán gyors volt, már mesélhetek is.”

Ilyen módon a gyerek megtanulja, hogy mit értünk rendrakás alatt és egyben sikerélményhez is jut, mert eleget tudott tenni a feladatnak. A meséléssel pedig meg lehet erősíteni a kívánt viselkedést, ezzel megnövekszik annak az esélye, hogy legközelebb szívesen rak rendet.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Miért kell mindent ötször elmondanom?

Erre sok fimota gyerek maga is tudja a választ. Ha megkérdezzük a gyereket, általában azt mondja, hogy a felnőttek túl gyorsan beszélnek, és egyszerre sok dolgot mondanak. Próbáljuk ki a következőket. Először is győződjünk meg arról, hogy a gyerek figyel, várjuk meg, amíg míg ránk néz. Ezután

- röviden, egyszerűen mondjuk el, amit akarunk, egyszerre csak egy dolgot mondjunk

- használjunk egyértelmű kijelentő vagy felszólító mondatokat, ne gúnyolódjunk, ne ironizáljunk

- nerögtönözzünk,tudjuk előre és mondjuk is meg neki, hogy a teljesítésnek mi lesz a jutalma

- győződjünk meg arról, hogy a gyerek megértette amit mondtunk

- haszükséges magyarázzuk el, vagy mutassuk be, amit várunk tőle

A világosan érthető, rövid feladatokat a gyerek jobban teljesíti. A sokféle tevékenységet igénylő utasítást, a hosszú ideig tartó feladatot, vagy a számára nem pontosan érthető félmondatokat azonban tényleg ötször is el kell mondani.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Miért nem hat a gyerekre sem a jutalmazás sem a büntetés?

Ennek többnyire az az oka, hogy a gyerek nem tudja pontosan, hogy minek mi lesz a következménye. Az ok okozat közötti összefüggés felismerése a fimota gyereknek általában nem könnyű. Tovább nehezíti a helyzetet ha a reakció a szülő hangulatól, idegállapotától és a helyzettől függ. A szülő esetleg tehetetlennek érzi magát és olyat mond, amit maga is megbán, illetve kénytelen lesz visszavonni.

A rögtönzésből adódik az is, hogy az adott viselkedéssel a jutalom és a büntetés igen gyakran nincs valódi kapcsolatban. Pl. kiöntötte a levest az asztalra, ezért nem nézhet TV-t. Elkésett ebédről, ezért egy hétig nem biciklizhet. Az ilyen büntetést később már maga a szülő is értelmetlennek, túlzónak tartja, a gyerek sem érti, igazságtalannak érzi és küzd ellene.

Fontos, hogy a gyerek tudja, viselkedésének mi a következménye, és érezze, hogy a büntetés jogos, nem bosszúállás, hanem valóban a hiba kijavítását szolgálja. Jobb "büntetés" ezért, ha segít kimosni az abroszt, illetve ha egy pár napig fél órával előbb kell hazajönnie.

Tudni kell azt is, hogy a gyerek a szülő viselkedéséből, reakcióiból sokkal többet tanul, mint a kimondott szavakból. Ha pl. a szülő egy pofon kíséretében üvölti a gyereknek, hogy nem szabad a kistestvérét bántani, akkor ezzel azt tanítja, hogy az erősebb nyugodtan verheti a gyengébbet. Természetesen nem arról van szó, hogy el kell titkolnunk érzelmeinket, vagy indulatunkat a gyerek elől. Az a fontos, hogy megmutassuk ezek kezelésének a módját: "Most olyan dühös vagyok rád, hogy még beszélni sem tudok veled. Bemegyek a szobámba, és ha megnyugodtam majd megbeszéljük, mi történt."

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Ki az úr a háznál?

Az irányítás egyértelműen a szülő feladata és felelőssége. A problémás gyerek családjában azonban többnyire a gyerek uralkodik: minden a gyerek körül forog. Vacsora közben elromlik a hangulat, mert a gyerek megint rossz jegyet kapott. A jól tanuló testvérhez senkinek nincs szava. Végül a szülők már egymás között is csak a problémás gyerekükről beszélgetnek, egymásra nem is marad idejük. A család hangulatát, programját a problémás gyerek határozza meg.

Minden szülő tudja, hogy neki kell a gyeplőt kézben tartani, ehhez azonban nem elég az elhatározás, hanem megfelelő módszereket kell elsajátítani.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan legyünk következetesek?

A következetességhez tudnunk kell, mit akarunk elérni, mit akarunk megváltoztatni. Először is vizsgáljuk meg, hogy miben vagyunk következetlenek. Ebben segíthet az esemény napló, melyet legalább egy hétig vezet kell vezetni. Egy hét után világossá válik a következetlenség forrása és az is, hogy a gyerek mivel tesz minket próbára.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mi az esemény napló?

A pszichológia egyik jól bevált módszere. Egyszerű és hatásos eljárás. Iskolásnak tűnik a feladat, de valóban segít, ezért vegyük komolyan. Amikor visszaolvassuk az előzmény-viselkedés-következmény hármast az indulatok már nem befolyásolnak bennünket és ezért tárgyilagosan tudjuk a helyzeteket elemezni. Így néz ki egy anyuka naplójának egy részlete:

Idő

Előzmény

Viselkedés

Következmény

16:20

nem tudom, nem voltam ott

Jancsi megüti testvérét, Ági visszaüt

beküldtem őket a szobájukba

18:00

beszélgettek

Jancsi csúfolni kezdte Ágit, Ági sírt

ráüvöltöttem Jancsira, hogy ne piszkálja folyton Ágit

19:30

szóltam Jancsinak, hogy készülődjön lefekvéshez

nem akar fürödni, nem hagyja abba a játékot

vacsora készítés közben nyugtatom, és magyarázom, hogy miért fontos az alvás.  

19:50

elkészült a vacsora, Jancsi még mindig játszik. Szólok neki, hogy azonnal a kádba.

üvöltve közli, hogy nem álmos

5 percig kérlelem, végül a fenekére verek

 

 

Sok ilyen példa alapján már könnyű lesz meghatározni a beavatkozás helyét. Kiderülhet pl. hogy akkor következetlen ez az anyuka, amikor nem tud a gyerekekre igazán figyelni. Ezt végiggondolva már többféle megoldást is lehet találni. Pl. a főzés megkezdése előtt a gyerekeket föl lehet készíteni, hogy most egyedül fognak játszani, mert anya nem ér rá. Beszéljük meg a gyerekekkel, hogy ezalatt ők mit csináljanak. Ilyenkor ne utasítsuk és ne kérjük számon a gyerekeket. Ha mégis szükséges beavatkozni, akkor inkább hagyjuk abba 3 percre a főzést, menjünk oda a gyerekekhez és nyugodtan beszéljük meg velük a teendőket.

Átveheti a másik a szülő a gyerekeket, de ebben az esetben akkor sem szabad beleszólni az eseményekbe, ha nem úgy csinálják a dolgot, ahogy azt mi tennénk. Segíthet, ha másképpen szervezzük az estét, pl. időben távolabb helyezzük egymástól a vacsora főzést és a fürdést. Csökkenthetjük a főzéshez szükséges időt pl. azzal, hogy a hétvégén nagyobb adagot készítünk elő és azt lefagyasztjuk. Sokféle lehetőség van a gondok csökkentésére, a lényeg az, hogy azonosítsuk a problémát, és bátran próbálkozzunk újszerű megoldásokkal. A család jókedvének megőrzése értékesebb a legfinomabb vacsoránál is. 

vissza a tartalomjegyzékhez

 

A tekintélyelvű nevelés hatékony-e?

Nem. A magyarázat nélküli parancsolgatás a gyerek számára nem érthető. A következetesség nem azt jelenti, hogy a szülő szava maga a törvény. A gyerek felé azt kell közvetítenünk, hogy a család egy jól működő rendszer, amelyben mindenki tudja mi a dolga, mi a felelőssége és miben számíthat a másikra. A vacsora, az új bicikli éppúgy mint a matek ötös nem maguktól lesznek, hanem a család működésének a következményei. A szülő panaszkodása, bármilyen jogos is, nem segít ("egész nap robotoltam, főztem, mostam, és most sem ülhetek le miattad"), mert nem teszi vonzóvá a részvételt a rendszerben.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan lehet bevezetni egy új szabályt?

A szülők, ha eldöntötték, hogy a gyereknél egy új magatartásformát akarnak kialakítani, egyezzenek meg abban, hogy mi a legfontosabb cél és pontosan mit várnak el. Ezt követően a gyereket is érdemes bevonni a beszélgetésbe. Kérjük ki a véleményét a következményekről, mi legyen a jutalom és a büntetés. Ha a gyerek maga választ, akkor általában jobban igyekszik teljesíteni a feladatot. A gyerekek ötletesek és igazságosak a jutalmak és büntetések meghatározásában.

Az anya pl. ezt mondhatja a gyereknek: "Apával megbeszéltük, hogy valamit tennünk kellene, hogy az esti lefekvés könnyebben és kellemesebben történjék. Úgy gondoljuk te sem élvezed, hogy minden este veszekedés van. Azt találtuk ki, hogy felhúzzuk az órát és az 7 órakor csörögni fog. Ebből tudod majd, hogy el kell kezdeni készülni. Először elrakod a játékokat és megágyazol, majd elmész fürdeni, fogat mosol és pizsamát veszel. Mire a nagymutató egyszer körbe ér, mindennel kész kell lenned. Rád van bízva hogyan osztod be az idődet, mi nem szólunk neked, csak ha kéred. Segítünk azzal, hogy megmondjuk hol jár a nagymutató. Mi pedig megígérjük, hogy nem veszekszünk veled. Ha időben elkészülsz, a következő félóra a tiéd. Mesélünk, vetítünk, kártyázunk, beszélgetünk, ahogy akarod. Ha nem készülsz el, akkor nem lesz idő a kívánság félórára és a következő napon már félórával korábban el kell kezdened pakolni."

Természetesen ezt nem egy huzamban kell elmondanunk. A gyerek kérdezhet, a házastárs segíthet. A lényeg az, hogy a gyerek számára világos legyen, mit várunk el tőle és mi haszna származik belőle. A jutalmazás megbeszélésénél lehetőleg fogadjuk el a gyerek javaslatát. A büntetésnél azonban vigyázzunk. Lehet, hogy a gyereknek nem tetszik, hogy a következő napon fél órával korábban kell kezdenie a készülődést, mert ő inkább még kint biciklizne, ezért fölajánlja, hogy inkább nem néz vasárnap TV-t. Ezt ne fogadjuk el. A lefekvéshez készülést adott időn belül kell megcsinálni. A mi célunk az, hogy a gyerekben mindez tudatosuljon és rutinná alakuljon az esti procedúra, mert ezzel neki is, nekünk is könnyebb lesz a helyzetünk. A vasárnapi tévézésnek ehhez nincsen semmi köze.

A megállapodás minket is kötelez. Ha a gyerek háromnegyed nyolckor még mindig a szobájában van és játszik, akkor is csak egyszer és kedvesen figyelmeztethetjük, hogy kifut az időből. Ugyanakkor ha a gyerek teljesítette a feladatot, a félóra jutalom akkor is jár neki, ha nagyon fáradtak vagyunk. A jutalom nem tehető át másnapra.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Segíti-e a gyereket a rutinok kialakítása?

Nagyon. Nekünk felnőtteknek is segít a rutin, vagyis az, hogy nem kell minden öt percben azon gondolkodnunk, mi a következő teendő. A fimota gyerek számára ez még fontosabb. A fimota gyerek számára a külső környezet rendje nyújtja a biztonságot. A feladat az, hogy ezt a külső rendet szép lassan beépítsük az életébe. Nem véletlen, hogy a fimota gyerekek rosszul tűrik a hirtelen változásokat, a zsúfolt programokat, a bizonytalan helyzeteket, a kapkodást - ilyenkor teljesen szétesnek.

Azok a gyerekek, akik képesek rutinokat kialakítani és megtanulnak odafigyelni önmagukra, pontosan tudják, hogyan szervezzék az életüket. Tizenéves korban például képesek akár egy órával is korábban kelni, csak azért, hogy kényelmesen készülhessenek el reggel.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan alakítsak ki rutinokat?

Célszerű a legegyszerűbb feladatokkal kezdeni, ezeket csoportosítani, majd ezeket formálni rutinná. A reggel rutinja például ilyesmi lehet:

·                fölkelés az ágyból

 

·                WC használat, mosakodás

 

·                öltözködés

 

·                leülés, reggelizés

 

·                fogmosás

 

·                iskolába menés, vagy a játék kezdete

Mindez egyszerűnek tűnhet, de a fimota gyereknek már az első ponttal is lehet gondja. Felébredt, de nem kel fel, "gondolkodik" félálomban stb. Ez nem baj, ha az álmodozás öt percét is hozzáadjuk a felkelés idejéhez. Ugyanígy a többi tevékenység időigényét is meg kell határozni. Segíthet, ha beállítjuk az órát (nagyon praktikus a konyhai időmérő, ami csengetéssel jelzi a kiszabott idő lejártát), így a gyerek folyamatosan ellenőrízheti önmagát. Ezzel a módszerrel szakaszokra bonthatjuk a napot és egy-egy szakaszon belül határozzuk meg az egymást követő lépéseket. Mindez nagyon mesterkéltnek tűnhet, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy eredményes. Csökken a konfliktusok száma, a gyerek megérti, hogy nem mi, hanem az idő sürgeti.

Cél az is, hogy megfelelő időérzéket alakítsunk ki a gyerekben, vagy legalábbis elérjük, hogy nézzen időnként az órájára.

vissza a tartalomjegyzékhez  

 

Idősebb gyereknél is szükség van a rutinok kialakítására?

Igen. A fimota kamasznak, sőt a felnőttnek is lehetnek gondjai a munka szervezésével. Minél korábban kezdjük tanítani a technikát annál hamarabb és alaposabban sajátítja el a gyerek. A fimota gyerek nem tud hatékony tervet készíteni egy adott feladatra, illetve ha megcsinálta, akkor nem tudja kivitelezni. Amikor egy fimota gyerek nagyobb feladathoz fog, akkor önmagától nem tudja azt kisebb egységekre bontani. A feladatot így pillanatnyi hangulatától függően vagy kilátástalannak érzi és hozzá sem kezd, vagy túl egyszerűnek gondolja, és akkor ezért nem érzi sürgősnek.

Nagyobb gyerek esetében mindig vele együtt alakítsunk ki a rendet, a rendszert. Mi csak segítünk a saját rutinjainak kialakításában. Javasolhatjuk, hogy írja le mit csinál, miután az iskolából hazajön. Kérdésekkel segítsük: "Jó, ezt most befejezted, mi a következő?" Soha ne engedjük, hogy a gyerek túl sokat vállaljon. A fimota gyerek hamar lelkesedik, mindent megígér és hiszi is, hogy mindent meg tud csinálni. Nekünk kell tudnunk, hogy mire képes és csupán ennek teljesítését várjuk el a gyerektől.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Minden eseményre előre készítsem föl?

Igen, mert a fimota gyerek nehezen birkózik meg a váratlan helyzetekkel. Ugyanakkor a várakozást sem tűri jól, ezért ne készítsük fel a gyereket túl korán. A túl korai riasztással (" két hét múlva nyaralni megyünk") nagy terhet teszünk a vállára, és mellesleg a család élete is felborulhat. A kicsi gyerek, ha izgatott, motorosan még nyugtalanabb lesz. A nagyobb gyereknél fokozódik a figyelmetlenség, szórakozottság. Ráadásul a fimota gyerekek nem értik igazán az idő múlását. A gyerek ismeretében kell meghatározni azt az időt, ami elegendő a felkészülésre, átállásra, de még nem okoz túlzott izgalmat vagy szorongást.

Váratlan helyzetben is adjunk legalább öt percet a számára, hogy elvonuljon és átállítsa magát, mielőtt bármit tennie kellene.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mit jutalmazzunk?

A jutalomnak azt a viselkedést kell követnie, megerősítenie, amit elvárunk a gyerektől, amiről azt gondoljuk, máskor is így kellene csinálnia. Vannak azonban olyan bonyolultabb viselkedésformák, amelyek egyszerre nem alakíthatók ki.

Fontos lehet megtanítanunk a gyereket pl. arra, hogy hogyan kell illedelmesen enni, társaságban viselkedni. Ilyenkor a viselkedés egyik, számunkra legfontosabb elemét választjuk ki és csak arra fordítunk gondot: pl. szeretnénk elérni, hogy a gyerek étkezés közben ne ugráljon föl az asztaltól. Ezt csak fokozatosan tudjuk kialakítani. Először csupán annyit várjunk el, hogy az első fogást végig ülje. Segítsünk neki azzal, hogy beszélgetünk vele. Nézzük el, ha belevág szavunkba, hintáztatja a lábát stb., mert számára az egy helyben ülés komoly "munka" lehet. A valódi rosszaságokat (kenyérdobálás) azonban rögtön állítsuk le. A "balese-tekért" (kiönti a vizet, feldönti a sótartót) ne büntessük, de azt elvárhatjuk, hogy rendbe hozza amit elrontott.

A lényeg az, hogy ha sikerült a fő feladatot teljesítenie akkor jó hangulatban, nagyon dicsérjük meg. Ha a gyerek a megbeszélt szabályt betartotta, jutalom akkor is jár neki, ha egyébként elviselhetetlen volt.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mikor adjuk a jutalmat?

A jutalmat mindig közvetlenül a viselkedés lezajlása után adjuk. A fimota gyerekek ebből a szempontból is különböznek a többi gyerektől. A legtöbb gyereknek nem tesz jót az állandó jutalmazás, mert megtanulják, hogy jutalomért dolgozzanak és ne belső indíttatásból. A fimota gyerekeknél ez másképp van, mert a viselkedés és annak következménye az ő fejükben nem kapcsolódik szorosan össze.

Ha jutalmazással sikerül kialakítanunk egy új viselkedésformát, akkor a gyerek nem tart többé igényt a jutalomra. Pl. szeretnénk megtanítani a kisgyereknek, hogy amikor hazaérünk, akkor vegye le a cipőjét és húzzon papucsot mielőtt bemegy a szobába. Elmagyarázzuk röviden mit kívánunk tőle, miért fontos ez, majd megígérjük, hogy ha nem felejti el, akkor adunk a kedvenc cukrából. Eleinte odaállunk az ajtóba kezünkben a jutalommal és figyelmeztetjük arra, amit kívánunk tőle. Néhány nap múlva már nem állunk ott, a gyerek húzza a cipőjét és kéri a jutalmat. Egy idő múlva, lehúzza a cipőjét és gyakran csak később jut eszébe a cukor, végül, belépve az ajtón automatikusan lehúzza a cipőjét és eszébe sem jut a cukor.

Ezt így elolvasva az egész valamiféle cirkuszi idomításnak tűnhet. Őszintén szólva, ebben van is valami. A fimota gyerek legyen bármilyen intelligens, nem igazán képes végiggondolni tevékenységét. Pontosan ezért van szükség a rutinok kialakítására. Ezzel együtt fontos, hogy megértse, mit miért kívánunk tőle (a sáros cipőtől piszkos lesz a szőnyeg, és akkor neked kell felporszívóznod).

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Miért fontos a fimota gyereket jutalmazni?

A fimota gyerekre igazából csak a jutalmazással lehet hatni. Szülôk gyakran mondják, hogy a gyerek nem igazán reagál a büntetésre. Így is van. A gyakori büntetések hatására ezek a gyerekek elsôsorban azt tanulják meg, hogy ôk mindig rosszat tesznek, a környezetük mindig bántja ôket valamiért, mindig számon kér rajtuk valamit. Ők is rossznak tartják magukat, de megváltozni nem tudnak.

A szülôk gyakran nem tudják, hogyan segítsenek. Az olyan korholások, mint "ha oda figyelnél..., ha akarnád... stb." semmilyen támpontot nem adnak számukra. A negatív jóslatok "hiába ígérgetsz, tudom, hogy megint kibírhatatlan leszel a szegény nagymamánál" pedig kifejezetten a "rosszaság" felé lökik a gyereket.

Folyamatos és pontos visszajelzést kell adni a magatartásáról, a teljesítményérôl. Fogalmazzuk meg röviden a jót és a rosszat egyaránt. Sokat, nagyon sokat kell dicsérni, jutalmazni ôket. Sok kísérlet bizonyítja, hogy a fimota gyerekek fogékonyabbak a jutalmazásra mint társaik, nem lehet ôket a jutalommal "elrontani". Az érem másik oldala, hogy a büntetésre kevésbé érzékenyek mint az átlag gyerek.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Miért nem tudom megdicsérni a gyerekemet?

A szülő gyakran már ha akarja sem tudja őszintén megdicsérni a gyereket. A sok kudarc hatására ugyanis az állandó és kölcsönös korholás szokássá válhat. Ennek egyik formáját a szakemberek "negatív kommunikációs kör" -nek nevezik. Kommunikációs szabály, hogy mindenki azt kapja, amit ad. Ahogy beszélünk, az hat a másik emberre, és ő is így fog hozzánk szólni.

Az a család, ahol a gyerekkel probléma van, akaratlanul bezárulhat egy negatív kommunikációs körbe. Ennek lépései egyszerű esetben így zajlanak:

1.) A szülők a gyerekkel szemben elégedetlenségüket fejezik ki.

2.) A gyerek rosszul érzi magát.

3.) A gyerek nem törődik azzal, hogy szülei kedvére tegyen.

4.) A gyerek elfogadhatatlan módon viselkedik.

5.) A szülők a gyerekkel szemben elégedetlenségüket fejezik ki...

Ha egy ilyen negatív kör bezárul és megcsontosodik, akkor nehéz belőle kitörni. Mindenki boldogtalannak érzi magát, mindenki a másikban keresi a hibát, gyűjti a bizonyítékokat és ezzel olyan helyzetet teremt, aminek nem is lehet megfelelni.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan lehet a negatív kört megtörni?

A kritikai megjegyzések számát a minimumra kell csökkenteni. Nevezzük meg konkrétan a helytelen cselekedetet, és ne úgy beszéljünk róla, mintha az a gyerek jellemének vagy személyiségének hibája lenne. Kerüljük az olyan kifejezéseket mint durva, lusta, önző, felelőtlen stb., mert ezek a szavak mint címkék ragadnak a gyerekre és önbeteljesítő jóslattá válnak. Ha a gyerek "megtanulta", hogy ő lusta és durva, akkor úgy fog viselkedni, ahogy a címkéje előírja a számára. Kerüljük az olyan szavakat mint "soha, mindig, már megint." Ha a gyerek azt hallja, hogy ő "mindig" rossz, "soha" nem veti le a cipőjét, akkor nem érdemes holnap sem erőlködnie. 

Maradjunk tehát a konkrét cselekedetnél. Akkor a gyerek is és a számon kérő felnőtt is tudja, hogy most egy konkrét tettről beszélünk, amit a jövőben lehet másképpen is csinálni. Ebben a felállásban világossá tehetjük a gyerek előtt, hogy az embernek van választási lehetősége és máskor másképpen választhat.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan indítható be a pozitív kommunikációs kör?

Első lépésként lehetőséget keresünk vagy teremtünk arra, hogy a gyerek felé az elégedettségünket tudjuk kifejezni. A pozitív kommunikációs kör valahogy így néz ki: (1) A szülő kifejezi megelégedettségét. (2) A gyerek jól érzi magát (3) A gyerek örömet akar okozni szüleinek. (4) A gyerek elfogadható viselkedést mutat (5) A szülők megelégedésüket fejezik ki a gyereknek...

Hangsúlyoznom kell, hogy nem várható el a gyerektől 100%-os teljesítmény, még akkor sem, ha ő maga törekszik erre. Kis lépésekben haladjunk előre és mindig pontosan írjuk le a gyereknek azt a viselkedést, amivel elégedettek vagyunk.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Lehet-e édességgel tömni a gyereket jutalom gyanánt?

Nem szerencsés, de kisgyerek számára mégis az édesség a legkézenfekvőbb jutalom. A gyerekek többsége szereti az édességet. A fimota gyerekek talán még jobban vágynak rá. Sokkal többet is mozognak mint az átlag gyerek, ezért több energiára van szükségük. Az édesség egyszerű, könnyen használható jutalom, de azért érdemes mértéket tartani. Olyan viselkedések kialakításánál praktikus, amelyek viszonylag könnyen megtaníthatók (pl. cipő lehúzása belépéskor).

Ne feledjük, a jutalommal rutinok kialakítása a célunk. Semmiképpen sem szabad a jutalmat arra használnunk, hogy elhallgattassuk vagy megvásároljuk a gyereket. A fimota gyerek is elrontható, ha saját tehetetlenségünk palástolására "zsaroljuk". Pl. egy órája eredménytelenül könyörgünk és fenyegetőzünk, hogy menjen be a kádba, ezért most fordítunk a taktikán és ígérgetni kezdünk, csokit, tévé nézést, kirándulást, bármit, amiről tudjuk, hogy a gyerek szereti.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan kapcsolódjon a jutalom egy adott viselkedéshez?

A jutalmazással azt értetjük meg a gyerekkel, hogy az elvárt viselkedés az ő számára is előnyösebb. Ha nem üti meg a testvérét, akkor az odaadja a játékát neki, ha szépen eszik, akkor el lehet vinni étterembe, ha időben megfürdik, akkor marad idő közös játékra. Pontosan mondjuk meg, hogy mi a feladat és hogy a teljesítésben mi a jó. Gyakran mondják az óvónénik, tanító nénik "ma nagyon jó volt a gyerek", ami többnyire sajnos azt jelenti, hogy nem kellett a gyerekre figyelni, esetleg észre sem vették egész nap. A gyerek számára az ilyen kijelentések semmit sem jelentenek, vagy ha igen, akkor szegényt egészen félrevezetik.

Amikor egy fimota gyerek egész nap "jó," akkor lehet, hogy betegség bujkál benne, kimerült, bánatos, vagyis valami kellemetlen belső állapottal küszködik. Ha ezt az állapotot nevezzük jóságnak, akkor ezzel azt mondjuk a gyereknek, hogy máskor is legyen bánatos vagy beteg.

Az ilyen félreértések elkerülhetők, ha a gyerek értelmi képességeihez szabottan konkrétan megmondjuk, hogy mit nevezünk "jó" viselkedésnek. Például: "Olyan jó volt ma együtt lenni veled. Kedves voltál a gyerekekhez, mert kölcsön adtad a játékodat. Az is jó volt, hogy olyan türelmesen tudtál várni az ebédre." Ilyen módon pontosan megmondhatjuk a gyereknek, hogy milyen viselkedés tetszik nekünk. A gyerek ezt könnyen megérti, és erre emlékezni is könnyebben tud.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Kell-e büntetni a gyereket?

Igen, a büntetés fontos. Azonnal és szigorúan büntessünk minden olyan esetben, amikor társát vagy önmagát veszélyezteti (pl. próbál valamit meggyújtani a lakásban, nagy követ dob egy másik gyerek felé stb.). Vészhelyzetben nem kell lepleznünk haragunkat vagy ijedelmünket, így a történtekre a gyerek még inkább emlékezni fog. Ne maradjon el azonban később a pontos magyarázat (leéghet a ház, betörhet a gyerek feje). Nem szabad büntetlenül hagyni a társadalmi normák súlyos megsértését sem. Büntetés jár a szülők szándékos becsapásáért, a lopásért, az alattomosságért (pl. titokban bemegy a testvére szobájába és eltépi annak kedvenc poszterét, majd letagadja). Ilyen esetben teljesen jogos a fölháborodás és büntetéssel is jelezni kell, hogy ezek a dolgok megengedhetetlenek. Fontos azonban, hogy nem "jellemhibát", hanem egy konkrét viselkedést utasítunk vissza.

Természetesen a büntetésnek csak akkor van súlya, ha egyébként jó a hangulat. Az a szülő, aki a kakaó kiborítására ugyanolyan dühvel reagál mint a lopásra, az nem képes érzékeltetni a dolgok súlyossága közötti különbségeket. Erre pedig nagy szükség van. Mint mondtuk, a fimota gyereket jutalommal nem lehet elrontatni, büntetéssel azonban könnyen telítődik.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

A büntetést is át kell gondolni?

Igen. A valódi vészhelyzeteket leszámítva a büntetésnek éppen olyan átgondoltnak és kiszámíthatónak kell lennie, mint a jutalmazásnak. Sajnos van szülő, aki indulatból büntet és fájdalom okozás a célja. Ennek sokszor az az oka, hogy nem képes a gyereknek segíteni és ezért be akarja törni ("majd én megmutatom, hogy azt csinálja, amit én mondok"), vagy azt hiszi, hogy "kiverheti belőle a rosszaságot". A gyerekek azonban nem rosszak és nem szándékosan, gonoszságból tesznek helytelen dolgokat. A segítség első lépése, hogy elfogadjuk és megértjük, hogy biológiai problémái miatt a fimota gyerek kevésbé tudja viselkedését kontrollálni, mint kortársai.

A büntetés célja nem a bosszú, vagy az, hogy ezzel a szülő levezesse saját indulatait, hanem az, hogy visszajelzést adjunk a gyereknek a viselkedéséről. Ha a gyerek megérti, hogy a kellemetlen viselkedés kellemetlen következményekkel jár, akkor csökkentjük a nem kívánt viselkedés gyakoriságát.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan kezeljük az enyhébb vétségeket?

A cél az, hogy bizonyos viselkedések elôfordulását csökkentsük. A gyerekkel tehát azt kell megértetnünk, megtapasztaltatnunk, hogy az adott viselkedés nem elônyös a számára. Ehhez természetesen nem kell mindig büntetni a szülônek. Sokszor a helytelen viselkedés magában hordja a büntetést is. Ha a gyerek összetöri dühében a kedvenc játékát, akkor adjunk számára segítséget, hogy veszteségét átélje, saját romboló dühét és annak következményét összekapcsolja. Ebből többet tanul, mintha kiabálni kezdünk vele és megfenyegetjük, hogy nem kap másik játékot.

Fontos, hogy a gyerek pontosan értse, hogy mi váltotta ki a büntetést. Ellenkező esetben a büntetést a felnőtt indulatkitöréseként éli meg (ami gyakran igaz is) és nem hozza kapcsolatba a helytelenített viselkedéssel.

Zavart okoz az is, ha a büntetés nem azonnali, vagy ha nem kapcsolódik szorosan az okhoz, mert akkor nem is érti miért kapta és folyamatosan küzdeni fog ellene. Gyakori ismétlôdés esetén pedig egyáltalán nem törôdik majd vele. Egy indulatba jött gyereket büntetéssel nem lehet "megszelídíteni". A cél nem lehet az, hogy indulatosságát megszüntessük, de segíthetünk a gyereknek abban, hogy ne veszítse el teljesen a fejét dühkitörései közben sem.

Elmagyarázhatjuk neki, előfordul, hogy az ember dühös lesz, de akkor ki kell találni mit csináljunk, pl. otthagyjuk a játékot és rá se nézünk két napig, kérünk segítséget a szülőtől, iszunk egy pohár vizet, hogy eltereljük a figyelmünket amíg megnyugszunk stb.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Miből érti meg legjobban a gyerek, hogy mit várunk tőle?

Abból, amit maga körül lát. A mi viselkedésünk minta a gyerek számára. A gyerekek tőlünk tanulják kezelni az indulataikat. Ebben a tanulási folyamatban nagyobb szerepe van annak amit tapasztalnak, amit utánozhatnak, mint amit mondunk nekik. Ráüvöltünk a gyerekre, hogy rakjon rendet, ebből leginkább azt érti meg, hogy az utasításokat dühösen kell adni.

A fimota gyereknél azonban fontos a tudatosítás, mert nála ez nem megy magától. Elmondhatjuk, hogy mi mit teszünk, ha felbosszankodunk, utalhatunk eseményekre, amit ő is átélt. Az egyik anyuka mesélte, hogy nehezen uralkodik indulatos természetén. Ha felbosszantják, kirohan a fürdőszobába és addig dörzsöli a koszos zoknikat, amíg a haragja elszáll. Amikor a gyerekek rákérdeztek, hogy miért csinálja ezt, akkor elmondta, hogy nem akar senkit dühében véletlenül megbántani.

Nem emlékeznek rá, hogy mikor és hogyan alakult ki a nagyobbik gyereknél ez a szokás, de ha dühös lesz bevonul a szobájába és addig sző, amíg megnyugszik. A kicsi 20 hónapos, mostanában ha megharagszik berohan a fürdőszobába és ott mint egy varázsütésre átváltozik, mosolyogva jön ki. Ilyen módon a viselkedés és annak következménye között megerősítjük a kapcsolatot és egyben megmutatjuk a megoldás lehetőségét is. Aki kipróbálja, meg lesz lepve, hogy ezt milyen hamar megtanulja a gyerek, szinte hálás érte. Érthető, mert miközben az elvárások özöne zúdul rá, ritkán kap konkrét eszközt a kezébe hogy indulatait szabályozni tudja, pedig ő talán még jobban szenved, mint a környezete.

vissza a tartalomjegyzékhez


Hogyan büntessem a gyereket?

A zabolátlan, agresszív, erőszakos viselkedést azonnal le kell állítani. Ennek a leghatékonyabb módja az, hogy a gyereket kivonjuk a forgalomból. Beküldjük a szobájába vagy a kuckójába, amíg megnyugszik. Amikor megnyugodott, beszéljük meg vele, hogy mi történt. Fontos, hogy tudatosítsuk benne az összefüggéseket. Ne azt várjuk, hogy bocsánatot kérjen, de értse meg, amit csinált veszélyes volt, fájdalmat vagy kárt okozott vele.

Fontos, hogy ne menjünk bele vitákba, ki kezdte, kinek volt igaza, mert ez az adott viselkedés szempontjából mindegy. Akkor sem veszítheti el a fejét, ha "neki van igaza", vagy "nem ő kezdte". Feltétlenül beszéljük meg, hogy mi minden mást lehetett volna csinálni. A legjobb, ha a gyerek maga áll elő ötletekkel. Végül, kérdezzük meg, mit fog tenni legközelebb, ha igazságtalanság éri vagy dühbe gurul. Előfordulhat, hogy a gyerek olyan rosszaságot csinál, ami bennünket hoz ki a sodrunkból. Ilyenkor is küldjük be a szobába a gyereket. Erre most azért van szükség, hogy nekünk legyen időnk összeszedni magunkat és képesek legyünk majd nyugodtan megbeszélni a gyerekkel a történteket.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

A bezárás jó büntetési forma?

Nem. A gyereket ki kell vonni a forgalomból öt-tíz percre vagy akár egy órára, hogy megnyugodjon, illetve hogy távollétében rendezni tudjuk a helyzetet. A hosszú időre szóló "bezárás" (pl. nem engedjük egy hétig biciklizni) senkinek sem jó. A gyereknek szüksége van a mozgásra és ha nem mehet ki, akkor a lakásban vezeti le ezt az igényét. Másrészt a gyerek többnyire elfelejti (sokszor mi magunk is), hogy miért is kapta a múlt héten a büntetést, csupán azt tudja, hogy ővele kiszúrtak és ennek mi vagyunk az okozói. Egy összefüggést tanítottunk neki: mi kitolunk vele, mert valami nekünk nem tetszőt csinált, ezért ő is ki-tol velünk, mert mi is valami neki nem tetszőt csinálunk. Nem valószínű, hogy éppen ez volt a célunk a büntetéssel. Megkönnyíti a dolgunkat, ha hosszútávon próbálunk gondolkodni. Az adott viselkedés leállítása azonnali cél, hosszútávon az indulatok kezelését szeretnénk a gyereknek megtanítani. Sokszor, különösen ha mi magunk is indulatosak vagyunk, megfeledkezünk a fontosabb célról. Ezért nem csak a gyerek, hanem magunk számára is fontos, hogy valamiféle rendszert alakítsunk ki.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Milyen a hatékony büntető és jutalmazó rendszer?

Átgondolt, fokozatos, előre rögzített, a család minden tagja számára ismert, azonnali, az adott eseményhez kapcsolódó visszajelzés.

Hogyan kezdjünk hozzá egy hatékony visszajelző rendszer kialakításához?

  • mindkét szülő állítson össze egy listát arról, hogy milyen viselkedés változást szeretne leginkább elérni a gyereknél
  • egyezzenek meg abban, hogy melyik viselkedésre koncentrálnak elsőként
  • állapodjanak meg abban, hogy hogyan fogják jutalmazni és büntetni a gyereket
  • beszéljék meg mindezt a gyerekkel és kérjenek javaslatokat tőle
  • kössenek egy megállapodást a gyerek javaslatait figyelembe véve

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mi a teendő, ha a szülők nem értenek egyet a nevelésben?

A szülők között együttműködésre van szükség, és nem arra, hogy minden kérdésben azonos módon gondolkodjanak. Együttműködni olyan kérdésekben is lehet, amiben szinte lehetetlen egyetérteni. Példaként említhetjük a lefekvés szabályozását, amiről a két szülőnek gyakran más a véleménye. Az anyuka szerint 8-kor le kell feküdnie a gyereknek, mert különben másnap fáradt lesz. Az egész napi munka után úgy érzi, neki is szüksége van pihenésre. Az apa csak este érkezik haza, örül, hogy látja a gyerekeit és nem akarja korán ágyba küldeni őket. Másnap nem ő van a gyerekkel, ezért a késői lefekvés hatását nem mérlegeli, neki családhiánya van.

A két szülő között elvi ellentét is lehet: az anya megpróbál valamiféle rendet és rendszert kiépíteni, az apa pedig szeretné az egészet lazábban venni “döntse el a gyerek, mikor akar ágyba menni" Ha a szülők tisztelik egymást, bíznak egymásban, akkor képesek megérteni a másik fél szempontjait. Függetlenül attól, hogy egyetértenek-e, mindketten tudják, hogy a másik is jót akar, ő is éppúgy szereti a gyereket. Ilyen alapon már lehet kompromisszumot kötni.

Egy lehetséges kompromisszum például az lehet, hogy a gyerek hétköznap 8-kor, hétvégén 10-kor megy ágyba. Amikor az apa előre bejelenti, hogy több időt akar a gyerekkel tölteni, akkor a gyerek fennmaradhat 9-ig, de ennek az az ára, hogy akkor az egész estét (a munka részt is) ő csinálja végig a gyerekkel. A szülők megegyezhetnek abban is, hogy melyik napon ki viszi az estét. Ekkor a szabályokat az ügyeletes szülő állapítja meg, a másiknak érdemi beleszólása nincs az eseményekbe, csak játszhat a gyerekkel stb.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Miért fontos, hogy a szülők kompromisszumot tudjanak kötni?

Ritkán fordul elő, hogy a két szülő hasonlóképpen lássa ugyanazt a problémát. Ez természetes, de a következetes neveléshez szükséges az elvárások egyeztetése, kompromisszumok kialakítása. A következetesség és a kiszámíthatóság sokkal fontosabb, mint az, hogy egy adott problémát végül is hogyan oldunk meg. Ha nem sikerül közös álláspontot kialakítani, akkor szakember segítségét kell kérni.

Egy jól kitalált és működő szabályrendszer kapaszkodót jelent a gyerek számára. A gyerek gyorsan megtanulja, hogy mihez kell alkalmazkodnia és tudja, hogy ebben a rendszerben hol az ő helye. A gyerek bizonytalanul érzi magát, ha a házastársak nem fogadják el egymást felnőtt embernek, ha egymást is nevelik és leköti őket saját versengésük.

Nem veszik észre, hogy eközben a gyerek fokozatosan átveheti a család irányítását. A szülők bizonytalanok, egymásnak ellentmondó dolgokat követelnek. A gyerek rendszeresen próbálgatja határait, hogy meddig mehet el. Végül is az történik, amit a gyerek akar, vagy legalábbis egyre inkább a gyerek körül forog minden.

A gyerek ezzel átveszi az uralmat a család felett, nem mintha ezt akarná, vagy ez jó lenne neki, hanem mert a szülôk irányítása bizonytalan. Mivel a szülők nem értik mi történik, egyre tehetetlenebbnek és bizonytalanabbnak érzik magukat és még inkább egymást hibáztatják. A gyerek pedig annál inkább provokál. Ha idáig fajul a helyzet, akkor a családban már mindenki szerencsétlennek és boldogtalannak érzi magát.

A biztonságra szülônek és gyereknek egyaránt szüksége van. A biztonsághoz pedig kiszámítható rendszerre van szükség. Ebbôl a szempontból nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, milyen elvek szerint kell élni, sôt az sem fontos, hogy a rendszer tökéletes legyen. Működjön! Ezért szükséges a szülôknek kompromisszumokat kötni.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Meg kell mondani a gyereknek, hogy mi baja van?

Fontos, hogy pontosan értsük mi baja a gyereknek és ezt vele is alaposan beszéljük meg. Jó, ha megérti, hogy milyen nehézségekkel kell együtt élnie és ha tudja, hogy ezek leküzdhetők, ha figyel önmagára és megtanul segítséget kérni. Nem azt kell benne tudatosítani, hogy ő fimota, mert ezzel azt sugallnánk, hogy nem tehet a helyzetéről, és ezért nem is kell próbálkoznia. Mindig el kell mondanunk a jót is, azokat a tulajdonságait, amelyekre építhet.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan mondjuk el?

Tárgyszerűen, mindig egy konkrét dologra koncentrálva, de jó ha a gyerek fantáziájára is hatunk. "Emlékszel milyen nehéz volt megtanulni biciklizni? Eleinte segítettünk, fogtuk a biciklit, hogy ne dőljön el. Aztán belejöttél, elengedtünk, estél ugyan egy párszor, de mégis ment a dolog. Persze a bringán is múlik a dolog. Háromkerekűvel könnyebb megtanulni, mint a kétkerekűvel, de ha az igazival megtanulsz hajtani, akkor gyorsabban tekerhetsz. A gyerekek között is van ilyen különbség, mint a biciklik között."

"Vannak gyerekek akiknek nem okoz gondot, hogy csendben üljenek és figyeljenek, míg másoknak ez sok nehézséget jelent. Ezek közé tartozol te is. Kormányozni magad, hogy fel ne borulj, ehhez sok türelem és figyelem kell, de ha egyszer megtanulod mindenkivel versenyezhetsz, sőt le is hagyhatod a másikat. Erre azonban naponta készülni kell és mi segítünk neked."

"Most mindjárt ki is próbálhatjuk. Te okos gyerek vagy és nagyon jó a megfigyelőképességed is. A tanulás azért megy egy kicsit nehezen, mert a figyelmed könnyen elterelődik Vannak azonban trükkök amivel lehet ezen segíteni. Ehhez tudnunk kell például azt, hogy mennyi ideig tudsz igazán figyelni. Hoztam egy órát és most kipróbáljuk. Kezd el olvasni a leckét és ha azt veszed észre, hogy olvasás közben másra gondolsz, akkor szólj."

Figyeljük a gyereket és megállítjuk az órát ha szól, vagy ha azt vesszük észre, hogy nem a könyvet nézi. Minden szakasz után megállunk és megkérdezzük a gyereket, mire gondolt illetve, hogy emlékszik-e mit olvasott. Az egész folyamatot többször megismételjük néhány napon keresztül. Ezután megbeszéljük a gyerekkel, hogy mit lehetne tenni. Ha például csak tíz percig tud figyelni, akkor egyhuzamban csak tíz percig dolgozzon. Ezután álljon föl, igyon egy korty vizet, nézzen ki az ablakon, hegyezzen ki egy ceruzát stb., de ne fogjon más huzamos tevékenységbe. Utána megint dolgozzon tíz percig. A munkára fordított időt fokozatosan lehet növelni.

Ha ezt megtesszük, akkor van esély arra, hogy ne alakuljon ki a gyereknél önértékelési zavar. A segítség révén elnyerhetjük az együttműködését is és tudatosítjuk benne, hogy ezzel a problémájával foglalkoznia kell. Segíteni tudunk, de dolgozni neki kell. A gyereket bevonva a probléma kezelésébe a családi együttélés is előbb normalizálódik.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan segítsünk?

A segítség egyik legfontosabb eleme az, hogy megtanítjuk gyermekünket saját állapotainak felismerésére és arra, hogy milyen módon nyugtathatja meg önmagát. A szülők nagyon hamar megtanulják, hogy mikor indul be a kismotor. "Úgy látom kezdesz feszült lenni, gyere a szobádba, találjuk ki, hogy mi nyugtatna meg." Bemegyünk a gyerekkel a szobájába és segítünk neki kitalálni, mihez lenne kedve. Amint lehet, magára hagyjuk egy időre és megkérjük, hogy ha nyugodtabbnak érzi magát, szóljon. Ha nem sikerül megnyugodnia, akkor újra próbálunk neki találni valamit. A gyereknek nem jó a feszültség és maga is szeretne ettől szabadulni. A fimoták ezért elfogadják a segítséget és viszonylag hamar rátalálnak önmaguk megnyugtatásának eszközére. 

Meglepő módon leggyakrabban valamiféle monoton tevékenység segít: karikát forgatnak a karjukon, ütemesen himbálják magukat, pörgetnek valamit az ujjukon és figyelik.

Nagyon fontos, hogy a fimota gyerek számára tudjunk egy nyugodt sarkot biztosítani. Ha szétesik a környezet, a fimota gyerek is szétesik. Kell, hogy legyen egy sarok, egy zug, ahonnan nem lát senkit, lefekhet az ágyra és megnyugodhat. Vannak, akiknek a halk zene segít. Hallgassunk a gyerekre, figyeljük meg és ebből induljunk ki. A célunk az, hogy segítsünk neki, hiszen ő jobban kínlódik mint mi, még akkor is ha ezt esetenként nehéz elhinni.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan kezeljük a testvér helyzetet?

http://fimota.hu/images/orokmozgo/12.kep.png

Adjuk meg a testvéreknek a nyugalomhoz való jogot. Biztosítsuk számukra is a különszobát, ha ez nem lehetséges, akkor válasszuk le polccal, szekrénnyel a szoba egyik sarkát, ahová a fimota gyerek csak a testvér engedélyével léphet be.

A fimota gyerekek mindig beszélnek, mindenhol ott vannak, képtelenek egyedül játszani, állandó visszajelzést igényelnek. A szülők számára gyakran kényelmes megoldás az, hogy a fimota gyerek a társaság igényét a testvérrel elégíti ki. Ennek nagy ára van. Mindegy, hogy a testvér fiatalabb vagy idősebb, a fimota gyerek mellett csendes, visszahúzódó, félénk lesz. A testvér számára a fimota olyan mint a tornádó, bármikor jöhet és veszedelmet hoz pl. beront és leveri a két hete aprólékos gonddal építgetett várat. A testvér mindezzel nem tud segítség nélkül megbirkózni. Ha a szülő sem tudja kezelni a helyzetet és őrjöng vagy sajnálja magát ("mivel érdemeltem ezt ki"), akkor nem ritkán a testvér is így reagál. Miközben a szülők úgy tekintik a fimota gyereket, mint valami istencsapást, a testvértől azt várják el, hogy legyen türelmes és elnéző. A szülőnek biztosítania kell azt, hogy a fimota gyerek testvére nyugodtan élhesse az életét. Ehhez többre van szükség, mint a külön szoba vagy sarok. A szülőnek például arra is ügyelnie kell, hogy a testvér is szóhoz jusson.

A testvérnek, különösen a kisebb testvérnek komoly nehézségei lehetnek önmaga kifejezésében, mert ahogy elkezdene egy mondatot, a fimota testvérnek már eszébe jutott valami. Mivel a fimota gyerekek könnyen beszélnek, jól és érdekesen mesélnek, a szülők sokszor észre sem veszik, hogy a kicsibe megint beleszorult a szó. A fimota gyerek idősebb testvére pedig attól szenved, hogy nincs nyugalma. Nézi szülei harcát, tehetetlenségét és amint teheti, elkezd kifelé menekülni a családból. A rendszert úgy kell kialakítani, hogy abban minden szereplőnek jusson hely.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mondjuk meg a fimota gyerek testvéreinek is?

Nem az elmondáson van a hangsúly, hanem a megbeszélésen. Nem a címkét kell közölni, tehát hogy a testvér fimota, hanem azt kell konkrétan megbeszélni, hogy milyen területen vannak a nehézségei és hogyan lehet neki segíteni. Ez nagyon könnyen megvalósítható, ha föladjuk az egyenlôség és az egyformaság elvét. A többi gyereknek is vannak problémái, nekik abban próbálunk segíteni.

Sok családban a szülôk egy mesterséges rendszer próbálnak erôltetni, amelyben igyekeznek egyformán kezelni és egyformán jutalmazni gyerekeiket. Ezzel megtanítják ôket arra, hogy állandóan méricskéljenek, nem kapott-e a testvér mégis többet, vagy kit szeret az anyu jobban stb. Az együttműködés helyett ezzel egy állandó versenyhelyzet alakul ki.

A gyerekek persze nem egyformák, más korúak, más neműek, más az ízlésük, másban tehetségesek stb. Ha megfogalmazzuk a különbségeket önmagunk és a gyerekek számára, akkor együttműködést tudunk kialakítani a családtagok között. Egy ilyen rendszerben mindenkinek vannak erôsségei és nehézségei.

A különbségek megfogalmazása után a megoldásról is könnyebb beszélni. Mondhatjuk például, hogy a fimota gyermekünk néha nagyon nyugtalannak érzi magát. Ha ilyenkor félrevonul, akkor ne zavarja ôt senki. Megkérhetjük a rendrakásban ügyes testvért, hogy ô segítsen valami áttekinthetô rendet kialakítani testvére szobájában. Cserébe a fimota testvér számára is találhatunk feladatokat, lehet, hogy jól tud segíteni a fogalmazásban, jó játék ötletei vannak, szívesen leszalad a boltba stb.

Egy pillanatra sem szabad azonban a testvér megsegítését feladatként kiszabni. A fimota gyerekre nekünk kell vigyáznunk, ez nem a nagyobb testvért munkája. Örülhetünk, ha ilyen feladatot maga vállal, de ha a dolgok nem jól mennek, semmiképpen nem szabad ezért büntetést adni ("egy pillanatra bíztam rád, és máris mi történt"). Ha "másnak" kezeljük a gyerekeket, mint ahogy valójában azok is, akkor elmélyül közöttük az együttműködés. Megtanulják, hogy számíthatnak egymásra. Ennek hatására csökken a veszekedések száma is.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mennyit játsszunk a fimota gyerekkel?

Nagyon sokat. A fimota gyerekkel sok gond van, nem irányítható úgy, mint más gyerek. Ahhoz, hogy a szülő igazán el tudja fogadni a gyereket, mélyen meg kell ismernie és bensőséges kapcsolatba kell kerülnie vele. Akármilyen furcsa dolgot csinál is a gyerek, elítélni, címkézni nem szabad. Hányszor halljuk az utcán, játszótéren, hogy a szülők odavetik a gyereknek: "csúnya vagy, rossz vagy, irigy vagy" stb. Ezt ők se gondolják komolyan, valójában csak azt akarták mondani, hogy ami történt, az nem tetszett nekik.

A kisgyerek azonban nem tudja önmagáról, hogy milyen, hanem folyamatosan tanulja a mi visszajelzéseinkből. Megpróbálom egy példával megvilágítani hogyan kapcsolódik mindez a játékhoz: A 2,5-3 éves fimota kisgyerek nem épít a kockából, mint ahogy ezt a szülő elvárná tőle, hanem ütögeti, dobálja a kockákat. Ha megmutatjuk neki, hogyan lehet egy tornyot fölépíteni, akkor lerombolja és nevet. A gyermekére figyelő szülő ilyenkor belemegy a játékba, épít egy másik tornyot és hagyja, hogy a gyerek lerombolja. Ha közben még úgy tesz mintha félne, megijedne, a gyerek kacagni fog és boldogan, hoszszan játszik. Ez a szülő nagyon fontos dolgot tett, a céltalan dobálást, rombolást keretek közé terelte és kellemes együttlétet teremtett, amivel kettejük kapcsolatát megerősítette. Sok szülő azonban sajnos a három éves kisgyerekben is a majdani felnőttet látja és szorong, hogy ha nem állítja le most a kicsit, akkor később a bútorokat fogja a fejéhez hajigálni. Ezért kétségbe esik, veszekszik, büntet stb. Minden erejével azon van, hogy erőszakkal megszüntesse, "kinevelje" a gyerekből az agressziót. Holott a gyerek csupán a figyelmét nem tudja összpontosítani az építéshez, az agresszió nem benne van, hanem a szülőben. Ha játék közben a szülő állandóan a nemkívánatos, "kinevelendő" mozzanatokra figyel, akkor jó hangulatú játékra nehezen kerülhet sor. A fimota gyerek azonban segítségre szorul és ehhez megértés és sok-sok szeretet szükséges.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mit játsszunk a fimota kisgyerekkel?

A legfontosabb talán, hogy hagyjuk futni, mászni, ugrani. Teremtsük meg ennek a feltételeit. Viszonylag kevés gond van vele, ha nagy területen mozoghat, bogarászhat, kevés szabályhoz kell alkalmazkodnia. De ilyenkor is fokozott figyelmet igényel, mert gyakran veszélyes dolgokat csinál. Lakásban, szűk területen, ahol a mozgásigényét csak a szabályok állandó megszegésével elégítheti ki, nagyon nehéz vele az élet.

A fimota gyerekek társaiknál korábban és intenzívebben tudnak fantázia játékot játszani, ilyen módon sokáig le lehet őket kötni. Pl. a fáradt szülő leül, esetleg a kezével még dolgozik is valamit és azt mondja a gyereknek, hogy "játsszuk azt, hogy hajón vagyunk, és te vagy a kapitány". Sokkal többet nem is kell mondani, mert a gyerek már pakol, szervez, folyamatosan beszél, fizikai részvételt nem is kíván a szülőtől.

A közös játék meghitté teszi a kapcsolatot és mélyíti a bizalmat szülő és gyerek között ami a gyerek fejlődésének, rendeződésének alapvető feltétele.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Miért nem érdekli őket a mese?

Nagyon is érdekli őket, de nem könyvből felolvasva. Fejből kell mesélni, rájuk nézve, arckifejezésünket és hangunkat változtatva. A könyvből olvasás személytelenebb, a gyerek magára marad a fantáziájával. Törekedjünk arra, hogy a fimota kisgyerekkel folyamatos kontaktusban legyünk.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hány éves korig játszanak a fimota gyerekek?

Tovább, mint más gyerekek. Nem ritka, hogy 13-14 éves kamaszok még szívesen autóznak, katonáznak vagy legóznak. Ebben is nagy szerepe van a környezetnek, hogy tapintatosan meg tudták-e védeni a gyereket a testvérek, barátok esetleges gúnyolódásától.

A játékfejlődésben kb. 1-2 éves késéssel követik kortársaikat a fimota gyerekek. Egy-másfél évesen a fimota gyerekek főleg rohannak. Két-három évesen kísérleteznek a tárgyi világgal pl. összeütögetik a kockákat. A környezet ezt általában nagy örömmel fogadja az 1-1,5 éves gyereknél, de nem értékeli a 3 évesnél. A 3 éves már nagy zajt kelt, nagyobb kárt tesz és már nem ütögetnie, hanem építenie "kellene".

A fimota gyerekek gyakran csak 4-5 éves korban kezdenek el építeni. Sokan közülük órákig képesek elbíbelődni a legóval. Ha valami nem sikerül, akkor azonban elvesztik türelmüket. Ezen a ponton megint nagyon fontos, hogy a szülő hogyan reagál. Ha a szülő, minden megjegyzés nélkül átsegíti a gyereket a nehézségen és a gyerek folytatni tudja a játékot, akkor hamar megtanulja, hogy segítséget kérjen, ha bajban van.

Ha már tud segítséget kérni (és nem mindent lecsapva elrohan ha valami nem sikerül) akkor már nem lesz nehéz arra sem megtanítani, hogy egyedül hogyan oldja meg a problémáját. Abban az esetben, azonban amikor a szülő elveszíti a türelmét és elkezd magyarázni, veszekedni a gyerekkel, akkor a gyerek feszültsége tovább nő és végképp nem lesz türelme és már kedve sem a játék folytatására.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Adjunk otthoni munkát a gyerekeknek?

Feltétlenül. A családépítés egyik fontos eszköze a személyre szabott feladat és felelôsség. Ezzel érzékeltetjük, hogy mindannyian egy család tagjai vagyunk, a család működéséért mindenki felelôs egy kicsit. A feladatokon keresztül a hierarchiára is ráéreznek a gyerekek, hiszen ôk a szülôhöz vagy a nagy testvérhez képest csupán apró munkát tudnak elvégezni. A feladatokban megérthetô a dolgok jelentôsége is: ha valaki nem viszi le a szemetet, akkor az büdös lesz és nem lehet hová dobni a többit. Ha valaki nem megy le kenyérért, akkor nem lesz reggeli. Választási lehetôséget kell adni a gyereknek a feladatok között. Fontos, hogy csak olyan és annyi munkát engedjünk felvállalni, ami elvégezhetô.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Kényszerítsük-e a gyereket a megkezdett tevékenység folytatására?

A fimota gyerekek könnyen lelkesednek. Egyik héten mindennél fontosabb számukra, hogy népi táncra járjanak, három hét múlva már unják a táncot és trombitálni szeretnének. Mielôtt elkezdi a különórát vagy tanfolyamot, érdemes megbeszélni vele, hogy meddig fog járni. Gyermekünk ismeretében mi tudjuk, hogy két hónapot vagy egy fél évet határozunk-e meg. Bármilyen lelkes is a gyerek, a magunk részérôl maradjunk a teljesíthetôség határain belül. Ezt követôen azonban érdemes arra törekedni, hogy a gyerek ne kezdjen valami másba, mielôtt letelt volna a megbeszélt idô. Így van lehetôségünk arra, hogy a változtatásokban engedékenyek legyünk.

Támogassuk, sôt fogalmazzuk is meg a számára, hogy szeretnénk ha többmindennel megismerkedne, mert így tud jól választani.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Gyereknevelés az egész életünk?

Problémás gyerekek szülei rendszerint nagyon sok energiát és munkát fordítanak a gyereknevelésre. Mégis tévedésben van, aki azt hiszi, hogy a gyereknevelés kitölti az egész életet. Élünk 70-80 évet, ebbôl legfeljebb 20-25 évig szól az életünk a gyerekekrôl.

Sok szülô nem törôdik saját magával ebben a két évtizedben, ami késôbb többféle gondot is okozhat. Egyrészt nem árt tudnunk, hogy az a szülô tud igazán segíteni a gyerekek egészséges önállósodásában, az tud ebben a folyamatban jó mintát adni a gyereknek, aki megôrzi és építi a saját életét a gyereknevelés nehéz idôszakában is. A gyerek szempontjából is fontos, hogy a szülôk teljes éltet éljenek.

A másik szempont a saját boldogulásunk: ahogy a gyerekek felnônek, önállósodnak, a szülôi gondoskodás egyre inkább terhes lesz számukra. Az a szülô, akinek van a gyereknevelésen túl is elkötelezettsége, az egészséges derűvel tudja szemlélni gyerekei felnôtté válását. Élvezi, hogy a gyerekek is érdeklôdnek az ô munkája vagy hobbija iránt, ötleteket és támaszt kaphat és adhat ezen keresztül.

Kicsit fájdalmas lehet, hogy a kamaszgyerek már nem hozzánk fut minden bajával, hanem a kortársaival tölti az idejét, de a felszabadult idôvel nagyon is tud bánni az, akinek van saját fontos elfoglaltsága.

Sok szülô úgy érzi, hogy szakmáját, örömeit a gyerekért (vagy a házastársért) áldozta fel, és ezért az áldozatért hálával tartoznak neki. A gyereknek azonban nem az a feladata, hogy bennünket boldogítson azért a nagy jóért hogy felneveltük, hanem az, hogy kialakítsa saját életét. Örülhetünk neki, ha eközben továbbviszi a tôlünk kapott értékeket.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Aktuális

Bejelentkezés: +36 30/9210-352


Webáruházunkról


Letölthető hanganyag:
Auditív észlelés, 

Beszédészlelés


Szülőtréninget végzett szülők számára minden hónap első szerdáján 18 órától szülőklubot tartunk. 

Következő időpontok: szeptember 6., október 4., november 8., december 6.

Előzetes bejelentkezés szükséges!


Kalandtábor nagyok turnusa: 2017-07-15. szombattól 21. péntekig.

Kalandtábor kicsik turnusa: 2017-08-14. hétfőtől 20. vasárnapig.


Hallástréning (AIT) program folyamatosan kölcsönözhető.