Tanulás

1. Hely kijelölése, a kipakolás, átnézés, előkészítés, bepakolás helye. A leckét megírni, megtanulni máshol is lehet.

2. A tanulás lépéseinek a megtanítása:

• kipakolás a táskából (mindent ki kell venni)
• másnapi órarendhez összeválogatni a könyveket, füzeteket, egyéb vinni valókat.
• kisgyereknél az órarendbe emlékeztetőket kell berajzolni, akkor tudja ő csinálni (a szülő csak áll és figyelemmel kíséri, de nem nyúl semmihez)
• ellenőrizni miből van a lecke
• meghatározni a leckeírás, tanulás sorrendjét

Ezeket a lépéseket érdemes a hazaérkezést követően megtenni, akkor is, ha a tanulás maga csak később kezdődik. A gyereknek az a jó, ha tudja, hogy mennyi dolga lesz.   

3.  Az időpont meghatározása. A gyerek megfigyeléséből és a vele való megbeszélésből kell kiindulni. Az elvek nem segítenek. Van gyerek, aki szereti iskola után gyorsan letudni a leckét, a másik előbb eszik, van, akinek könnyebb este, ha már játszott és kicsit fáradtabb (pl. a fimoták egy része) és olyan is van, aki szívesen kel korábban, és reggel igazán hatékony. Ha sikerül a jó időpontot megtalálnunk, a gyerek hatékonyabb lesz a munkájában, több lesz a sikere, és természetesen kevesebb lesz a veszekedés.

4.  A háttérzene segíti elnyomni a külső zajokat. A pattogó figyelmű gyerek nem tud nem figyelni arra, hogy a lakásban ki merre jár, és mit csinál. Az a jó háttérzene, aminek nincs szövege vagy ha van, akkor olyan, amit a gyerek nem ért. Természetesen, ha a gyerek nem akar háttérzenét, mert azt mondja nem jó neki, akkor nem kell berakni. A probléma inkább abból szokott lenni, hogy a gyerek bizonygatja, hogy neki zenével jobban megy, a szülők meg nem hiszik el.

5.  Mennyit kell tanulni? Erre nincs előírás, de nem érdemes veszekedni a gyerekkel, hogy nem tanul eleget. Az eredményei alapján kell számon kérni. A tanulás mennyiségéről és céljáról pedig a tanulási helyzeten kívül lehet a gyerekkel beszélni, amikor meghitt hangulatban beszélgetünk. A tanulási helyzetben csak a konkrét feladatról lehet szó.

6.  Testhelyzet: sok szülő meg van győződve arról, hogy tanulni úgy kell, hogy az ember szép rendet tart az íróasztalán, és ott ül egyenes derékkal és olvassa a könyvet. Sok gyerek nem tud így tanulni. A fimoták többsége a földön vagy ágyon fekve, a lábát az ég felé nyújtva tanul.

7.  Mindig tudnia kell a szülőnek, mi a fontos. Pl. a gyenge grafomotoros (íráskészségű) gyerekek mint pl. a fimoták nem tudnak szépen írni, ezért nem érdemes a kötött írást gyakoroltatni velük, mert nemcsak egyre csúnyább lesz az írásuk, de egyre nagyobb lesz az ellenállásuk is. Jobb, ha a gyerek szaggatott, nyomtatott formában ír.

8.  Vigyázzunk a szorgalmi feladattal! Sok gyerek szívesen megcsinálja a leckéjét, de ennél többet nem akar. Különösen a fiúk nem szeretnek szorgalmit csinálni. Sok gyerekkel azonban az anyukája tanul, aki maga is szorgalmas gyerek volt és nagyon nem érti, hogy lehet a szorgalmi feladatot kihagyni. Vannak gyerekek, akik ezért úgy döntenek, hogy nem érdemes a tanulást elkezdeni, mert akkor annak nincs vége, mert az anya mindig kicsit tovább feszíti a húrt. Na még ezt a kicsit, gyakoroljunk még, írjunk még egy sort…. Minél tovább ellenáll, annál tovább játszhat és ha elég későn kezdi el, akkor már csak a leckét kell megcsinálni. Minél okosabb a gyerek, annál pontosabban tudja, hogy éri el legmagasabb hozamot, azaz hogy jut a legtöbb játékidőhöz, és nem nagyon zavarja, ha ez veszekedéssel jár.