Adhd-s-e a sokat mozgó gyerek?

Természetesen felmerülhet a kérdés, előtte azonban érdemes néhány dolgot megfigyelni. Vannak helyzetek, amikor egy gyerek esetében normális a sok mozgás.
Tíz-tizenegy éves korig a gyerekeknek nagy a mozgásigénye, a kicsik futnak, másznak bicikliznek, a kisiskolások általában szeretnek sportolni, táncolni vagyis szervezett mozgásokban is részt venni. A kiskamaszok a hormonműködés beindulásakor fáradtak, nyűgösek. Ilyenkor leginkább feküdni szeretnek, de átlendíthetők és ezt a szakaszt elhagyva újra visszatér az energiájuk.

Egyénileg, biológiai adottságoktól is függ, hogy ki mennyire mozgékony. De egy nem ADHD-s gyerek, ha kimozogta magát, akkor fáradt és nem akar többet mozogni. Le akar ülni, haza akar menni. Ugyanakkor minden gyerekre igaz (ahogy a felnőttekre is), hogy ha túl fáradt, akkor túl pöröghet. Pl. egy egész napos kirándulás után, már nagyon nyűgösek lehetnek a gyerekek, de hazaérve felpörögnek és alig lehet velük bírni.

AZ ADHD-s gyerekek mozgása többféle lehet. A legkönnyebben azonosíthatóak azok, akik fáradhatatlanok. Rájuk mondják a szülők, hogy nem is jártak, hanem 8-10 hónaposan felálltak és azóta futnak. Óvodáskorban egész nap kint vannak és este még futnak egy keveset a lakásban. Kisiskoláskorban mindennap órákig sportolnak. Sokan, ha leülnek vagy lefekszenek akkor is mozog valamelyik végtagjuk.  Ha elmegyünk velük valahová bármennyire is tudnak viselkedni egy idő után már érzik, hogy nem bírják tovább és futniuk kell. Ez megmarad. Felnőtt korban is csak egy ideig tudnak egy helyzetben megmaradni. Ha nem tudnak mozogni, akkor robbanni fognak. Ezek a gyerekek olyan erős késztetést élnek át, hogy már óvodáskorban meg tudják mondani, hogy nekik futni kell, hogy nem tudnak ülve maradni. Iskoláskorban is csak akkor tudnak figyelni, ha közben hintáznak a széken vagy babrálnak valamivel.

Másik csoportot alkotnak azok, akik folyton matatnak, időnként fura mozgásokat csinálnak pl. film nézés közben felállnak és tekeregnek vagy csak fetrengenek a kanapén. Nem szeretnek jobban vagy többet mozogni, mint egy átlag gyerek, csak van bennük valami belső nyugtalanság, sokszor észre sem veszik, hogy mit csinálnak. Náluk a szülők is bizonytalanok. Sokszor sportolni viszik őket, arra gondolva, hogy túlmozgásosak. Csakhogy ezek közül nem mindegyik gyereket lehet intenzíven sportoltatni, mert közülük sokan fáradékonyak. Amikor pedig elfáradtak, akkor túlpörögnek. Így könnyen kialakulhat egy negatív kör.
 
A túlpörgést onnan lehet megismerni, hogy ilyenkor a gyerek szinte elérhetetlen. A mozgása szétesett, rendezetlen, elesik, nekimegy, lever, felborít. Indulatos, mindenre robban, túlérzékeny, sírva fakad vagy megmakacsolja magát és értelmetlenül ragaszkodik valamihez. Ha ezeket a jeleket tapasztaljuk, akkor először a gyerek életmódját kell először átgondolni és néhány kísérletet végrehajtani pl. két napot otthon tartjuk vagy korábban hazavisszük, vagy egy hétig nem megy edzésre stb. Igy kiderülhet, hogy csak kimerült volt. A gyerekorvossal is érdemes beszélnünk erről (pl. vérszegénység).
 
A harmadik csoport az, ahol a gyereknek szinte nehezére esik a mozgás, de belül nyugtalan és feszült. Általában ők is tudnak róla beszélni, mert kellemetlen a számukra. Náluk leginkább az a baj, hogy a környezet nem hisz nekik, hiszen nem látnak rajtuk semmit. Rendesen ülnek, csinálják, amit kell. De aztán robbannak. Váratlan, sokszor meghökkentő, gyakran nem a helyzetnek megfelelő a reakciójuk.
 
Az ADHD egy bonyolult tünetegyüttes és ennek csak az egyik, de nem kötelező eleme a hiperaktivitás. A mozgás alapján akkor gyanakodhatunk ADHD-ra: 
- ha az inadekvát, azaz nem a helyzetnek megfelelő. Tudja a gyerek, hogy mit várunk el tőle, akarja is, ígéri is és nem tudja megtenni,
- ha a gyerek panaszkodik a külső vagy belső nyugtalanságára, megéli annak feszítő jellegét. Függetlenül attól, hogy mi mit látunk, higgyünk neki.
 
Az emberek genetikailag különböznek abban, hogy mekkora a mozgásigényük. Ha valakinek sokat kell mozognia vagy szeret sportolni, attól még nem ADHD-s, mint ahogy kaphat valaki ADHD diagnózist akkor is, ha nem rohangál folyton.
 
Ha felmerül az ADHD gyanúja, akkor forduljunk klinikai szakpszichológushoz vagy pszichiáterhez, akik értenek a diagnózishoz. Gyanút bárki megfogalmazhat, aki foglalkozik a gyerekkel, de ezt ne vegyük készpénznek, mindig kérjük ki a szakember véleményét.
 
Ha tetszett a post, akkor kérem, hogy a like gomb megnyomásával jelezzen vissza. Ha gyereknevelési kérdése vagy nevelési nehézsége van, akkor kérjen online konzultációt a [email protected] email címen. A szerzőről találhat információt a  www.drlaszlozsuzsa.com vagy a www.fimota.hu oldalon.