A zsarnok gyerek nem hagy élni. Folyton vele kell foglalkozni, kívánságait azonnal teljesíteni, figyelni rá, ha akarja és rá se nézni, ha úgy kívánja. Ha nem jól, vagy nem azonnal reagálunk, már jön is a sértegetés, verekedés, hiszti, üvöltés, ajtó becsapás, dobálózás, kinél mi a szokás. A szülő fél már a gyerektől. Megpróbál mindent jól csinálni, hogy a kitöréseket elkerülje, de egyre csak rosszabb lesz.
A szülő a nagyfokú szeretet és odafigyelés nevében cselekszik, a gyerek pedig a biológiai törvényei alapján tanulja a hatékony túlélési stratégiákat. „A pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve.” Szó szerint a túlzott szeretettel, figyelemmel, aggódással céljainkkal ellentétes hatást válthatunk ki. A gyerek nem a szándékainkból tanul, hanem abból, amit csinálunk, ami történik. Így fordulhat elő, hogy az ő tapasztalata és tanulása köszönő viszonyban sincs a mi vágyainkkal, és egy boldog, együttműködő gyerek helyett és egy kis zsarnokot nevelünk.