Együtt élni nehéz

Az emberek leggyakrabban a saját karakterükkel ellenkező karakterű partnert választanak társnak. Nem ritka, hogy az otthon üldögélni szerető ember, aki nem nagyon szereti a spontán aktivitást, a váratlan helyzeteket, egy olyan emberrel él együtt, aki mindenben az ellentéte. Nyilván, ha nagyon nagy a távolság, akkor nem lesz tartós az együttlét, de van a különbségnek egy olyan optimális szintje, ami mindkét felet pozitívan segítheti. Az egyik fél így többet mozog, változatosabbá válik az élete, míg a másik felet pedig a kiszámíthatóság nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá teheti.

Az összezártság azonban a még jól működő kapcsolatokat is próbára teheti, mert olyan intenzív alkalmazkodásra kényszerít, ami egy idő után már nagyon fárasztóvá válik. Lelkileg telítődnek az emberek, úgy érzik elvesztik önmagukat, és ezért hajlamosak a párjukat felelőssé tenni. Azok a különbségek, amik eddig előre vitték a kapcsolatot most hirtelen terhessé, kellemetlenné válnak.

Mondanom se kell, hogy ahol gyerekek vannak, ők is valamilyen karakterrel, ott a feszültséget keltő, az ütközési lehetőséget kínáló helyzetek megsokszorozódnak.

Mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnánk le a párunkról és a kapcsolatunk reménytelenségéről, érdemes néhány dolgot átgondolni és mindenkinek a maga oldaláról megtenni azt, ami a helyzetet javíthatja.

A nehézségek kezelésének egyik lehetséges útja lehet, hogy végiggondoljuk, megbeszéljük, akár megfigyeljük, hogy kinek milyen karaktervonásai vannak. Ez egy kellemes és hasznos önismereti játék lehet, ha tudjuk közösen csinálni.

A karaktervonásokról tudni kell, hogy ezeket öröklötten hozzuk magunkkal és életünk során nem nagyon változnak. Ugyanakkor, ha ismerjük magunkat és jó stratégiákkal kompenzáljuk a nehézségeket, akkor az előnyök fognak érvényesülni.

A karaktervonásokat egy skálán képzeljük el, aminek két szélső értéke van. Készíthetünk például tízes skálákat és bejelölhetjük, hogy a családtagok melyik szélsőértékhez közelítenek inkább. A legtöbb ember valahol a két szélsőérték között helyezkedik el. Sajnos, akik a skála egyik vagy másik végén vannak, azoknak az élete nehezebb jobban kell figyelniük, a gyerekeknek pedig több segítséget kell adni.

Az adaptálódó képességről már korábban írtam, most két másikat emelnék ki.   Aktivitási igény is a nagyon kis mozgásigénytől (1) a nagyon nagy mozgásigény (10) közötti skálán szóródik. Van akinek az a pihenés ha fut, biciklizik, megmászik egy hegyet, míg a másik ember azt szereti, ha ülhet a foteljában és még a kávéjáért sem kell felállni. Ez viszonylag könnyen felismerhető és kis jószándékkal a kompromisszumokat sem nehéz megtalálni.

Ennél már bonyolultabb tulajdonság a bioritmus: a fizikai szükségletek az éhség, alvás, ürítés szabályos (1) – szabálytalan (10) szélsősége között. A szabályos ritmusúak feszültek lesznek, ha valami megzavarja őket a szokásaikban. Például szabályosan négy óránként enni akarnak és ingerültek lesznek, ha csúszik az ebéd. Este 10-kor lecsukódik a szemük, viszont reggel 6-kor kipattan.

A szabálytalanok pedig képtelenek vagy csak nagyon nagy erőfeszítés árán képesek egy meghatározott rendszert kialakítani, követni. Ők hol sokat esznek, vagy észre sem veszik, hogy nem ettek egész nap. Nehezen alszanak el és nehezen ébrednek.

A gyereknevelésben már a születés után zavart okozhat a szabálytalan bioritmus. A gyerek összevissza alszik, eszik. Sokat sír és nem nagyon lehet tudni, hogy éhes vagy túl ette magát. A szülő pedig megzavarodik és folyton megeteti, böfizteti, tisztába teszi.

Itt is jól mutatkozik, hogy mennyire nem lehet egyformán nevelni a gyerekeket. A szabálytalan ritmusú gyereknél a szülőknek sokkal nagyobb gondot kell arra fordítaniuk, hogy rendszer legyen a gyerek életében és ne legyenek nagy csúszások. Sokkal jobban kell ragaszkodni a napirendhez, étkezési, alvási időkhöz. Pl. muszáj mérni mennyit eszik a baba, mert ez adhat egy kis biztonságot.

Ha a szülő összezavarodik, az azt is jelenti, hogy a gyereket is megzavarja és ő sem tanulja meg a különbséget az állapotaiban, hogy most éhes vagy álmos.

Ezeket a gyerekeket abban kell segíteni, hogy megtanulják rendezni, szervezni az életüket, hogy önmaguk számára jó rendszereket szabályokat alakítsanak ki. Pl. érdemes a gyereket mindennap ugyanakkor ébreszteni, különösen akkor, ha elcsúszott a lefekvéssel. Ha reggel fél órával később keltjük, az nem segíti, hogy kipihenje magát, de a kapkodással feszültté tesszük, és az addig kialakított rendszert ezzel felboríthatjuk.

Beszéljük át pl. a gyerekkel, a reggeli rutin elemeit. Mérjük le stopperrel, hogy egy-egy elem mennyi ideig tart, ha kényelmesen csinálja, és ezt rögzítsük. Felnőtt életük kínjait tudjuk azzal csökkenteni, ha sikerül a rutinokat automatizálni náluk.

A merev ritmusú gyerekeknél ellenkezőleg, próbálni kell lazítani őket, és eszközöket adni a számukra, hogy képesek legyenek késleltetni. Legyenek módszereik arra, hogyan vegyék észre, a feszültségüket ha kizökkennek a rendszeréből, és legyenek eszközei önmaguk megnyugtatására.

Náluk ritkán van probléma az étkezéssel és az alvással, általában a rutinokkal, tudják mire van szükségük. Viszont a kakilás jelenthet problémát. Meg kell figyelni, hogy mikor megy WC-re a gyerek és ha az rossz időben történik, segíteni kell, fokozatosan eltolva az időpontot, közelíteni az optimálishoz. A szélsőségesen szabályos ritmusú gyerekek pl. ha reggel nem tudtak elmenni WC-re akkor az egész napjuk tönkre mehet. Feszültek, idegesek lesznek.

A merev ritmusú gyerekeknél sokszor előfordul, hogy másban is rugalmatlanok pl. nem mennek el az iskolában WC-re, de 11-kor van ingerük. Egy ilyen, a  gyerek természetéből adódó egyszerű nehézség is okozhat magatartás problémát, mert a gyerek nyugtalanná válik és türelmetlen, impulzív reakciókat adhat. Ezeket a gyerekeket érdemes ugyanabban az időpontban pl. reggeli után vagy vacsora után elküldeni WC-re. Természetesen megbeszélve velük, hogy mi a cél.

Az iskolával is meg lehet próbálni együttműködni pl. beszélni azzal a tanárral, aki érintett (aki 11-kor tart órát) és megkérni, hogy óra alatt engedje ki a gyereket a mosdóba. Ha a gyerek jelez neki, akkor küldje ki valami feladattal az osztályból.

Az ilyen gyerekeknek nyugalom kell, hogy el tudják végezni a dolgukat. Otthon át kell velük beszélni, minden mániájukat, hogy melyikre mi lehet a megoldás, pl. mivel fertőtleníti a WC-t, hogy rá tudjon ülni. Fontos, hogy az osztálytársak ne tudjanak róla.

Ha tetszett a post, akkor kérem, hogy a like gomb megnyomásával jelezzen vissza. Ha gyereknevelési kérdése vagy nevelési nehézsége van, akkor kérjen online konzultációt a fimotaidopont@gmail.com email címen. A szerzőről találhat információt a Fimota.hu oldalon.