Használjanak az óvodások vizuális digitális mediát?

Óvodáskorban, tapasztalatom szerint, a szülők gyakran nevelési eszközként használják a vizuális elektronikus eszközöket, ezek a jutalom, a büntetés, a megnyugtatás és az időnyerés eszközei. Az a szülő, aki besétál ebbe a csapdába, az nemcsak függőséget alakíthat ki a gyereknél, de a való élet összefüggéseit is elrejtheti a gyerek előtt, amivel erősen gyengítheti a gyerek realitásérzékét, az önbizalmáról és a megküzdési képességéről, stressz-tűréséről nem is beszélve.

A médiahasználat családonként változó. Meghatározó tényező ebben, hogy a szülők hogyan viszonyulnak a vizuális médiához. Akik maguk is sokat használják, azok sokkal elnézőbbek a gyerekekkel. Sokszor, különösen magatartási, indulatkezelési problémákkal küszködő gyerekek családjában az „egy kis nyugalom” megszerzésének eszköze. Egyedülálló szülőknek bébiszetter. Vannak, akik hisznek benne, hogy a gyerek okosabb lesz az eszköz használattól. Nincs abszolút igazság. A következőkben, a gyerekek fejlődésének ismeretében, néhány javaslatot fogalmazok meg, amit mindenki az élethelyzetének és életelveinek megfelelően ignorál vagy felhasznál.

Ha a szülőknek sikerül az első két-három évben távol tartani a gyerekeket a vizuális digitális eszközöktől, óvodáskorban ez már igazán keveseknek sikerül, de a többség már nem is akarja. A kérdés inkább az, hogy mit és mennyit engedjenek a gyerekeknek.

Javaslom, hogy első pillanattól fogva tanítsuk az eszközhasználatot. Ami azt jelenti, hogy megadott időben bekapcsoljuk az eszközt, használjuk arra, amit megbeszéltünk, majd kikapcsoljuk. Ha valami közbejön, és a gyerek könyörgésének engedve mi is hajlunk rá, hogy megnézhessen még egy részt vagy játsszon még egy játékot, akkor is érdemes a rutinhoz ragaszkodni. A megbeszéltek szerint a film/játék végén kikapcsolni az eszközt és új megbeszélést követően, új megállapodást kötve ismét bekapcsolni A veszélyt, az „odaragadás” jelenti. Amikor valaminek nincs eleje és vége, akkor nehéz a gyereknek megérteni, hogy miért éppen akkor kell abbahagyni, amikor a szülő mondja. Persze a szülők az időre hivatkoznak, amit a gyerek nem ért, mert nincs fogalma az időről és annak múlásáról. A rítust viszont érti, a sorrendeket gyorsan tanulja. Tehát, az eszközhasználatot az időbeosztást, a rendszert, a szabályokat, mind egyszerre megtanulja a gyerek, ha a dolgoknak van előre megbeszélt, így mindenki számára ismert eleje és vége.

Lefekvés előtt legalább egy órával minden vizuális eszköztől mentesíteni kell a gyereket. Ezt magáról is ismerheti mindenki, aki már nézett elalvás előtt filmet, hogy ilyenkor az álmokban folytatódik a történet és maga az alvás nyugtalanabb. Ugyanakkor mesét hallgatni, nemcsak a szülőtől, de audio eszközről is jó, mert az a fantáziát beindítja. A vizuális eszköz akkor sem jó, ha a képet nem láthatja a gyerek, mert akkor emlékezik és felidéz, ami szintén nem a saját fantáziája.

Arra is vannak ma már adatok, hogy a gyerek szobájában nem ajánlatos semmiféle vizuális eszközt tartani. A villózó fények, különösen a kék fény alvászavart okozhat. Mellesleg ennek is majd később nagy az ára, amikor a szülő már nehezen tudja kontrollálni mikor, mit csinál a gyerek, akkor már nem tudja kivinni az eszközöket.

A vizuális eszközöket érdemes a nappaliban tartani és a gyerekeknek ott engedni meg a használatot (fülhallgatóval), ha így szokták meg, akkor azért a szülő elég sokáig fenntarthat némi kontrollt.

Nagyon határozottan ajánlom, hogy evés közben ne használjanak vizuális eszközt, sem tévét sem telefont (tabletet, laptopot stb.) Sok bizonyíték van, az étkezési zavarok, elsősorban az elhízás és a vizuális eszközök étkezés közbeni használatáról. A felnőttekre is igaz, hogy aki valamit néz, az nem figyel az evésre, nem tudja, mikor lakik jól. Sokszor azért eszik, hogy még nézhesse, amit elkezdett. Azok az emberek, akik tudják mikor laktak jól és akkor abbahagyják az evést, nem híznak el. Ezt a rendszert nem szabad összezavarni. Tudom, hogy vannak szülők, akik éppen ezt kihasználva a rosszul evő gyereket ültetik pl. a tv elé evés közben. Ne tegyen senki ilyet. Ha valaki bizonytalan, akkor vizsgáltassa ki a gyereket a gyerekorvossal. Ha egészséges, akkor nem rosszul evő, hanem éppen, hogy jól evő. A szülő szorongása nem a gyerek problémája.

Óvodáskorban a háttértévézést nagyon károsnak tartom. Ez a hallási ingerek feldolgozásának tanulását, a nyelvi fejlődést egyaránt károsan befolyásolja, ami később tanulási nehézségeket okozhat. Az is előfordulhat, hogy a gyerek olyan tartalmakat lát, hall, ami számára nem érthető, ijesztő és a felnőttek számára nem is követhető mi mit vált ki a gyerekből. Ráadásul a figyelmét is szétcincálja, mert bármit is játszik, abból folytonosan kizökken.

Ma már azt is tudjuk, hogy nem meglepő módon, a vizuális médiát használó gyerekekkel kevesebbet beszélgetnek a szüleik. Amíg, mint írtam a hallgatott mese beindítja a gyerek gondolkodását, fantáziáját és nyelvileg fejleszti, addig a vizuális eszközök ezt nem teszik, sőt inkább gátolják. Óvodás korban sokat kell a gyerekekkel beszélgetni és gondolni kell rá, hogy szembefordulva, artikulálva is beszélgessünk, hogy a szájról olvasást is tanulhassák.

Óvodáskorban szeretnek és szoktak mesét nézni a gyerekek. Sokszor hallott szabály, hogy az első alakalommal mindig a gyerekkel együtt nézzük meg a filmet. Tudnunk kell mit látott, hogy megmagyarázhassunk dolgokat, válaszolhassunk a kérdéseikre és értsük, ha valamitől félni kezd. Szerencsére a gyerekek szeretik sokszor megnézni, meghallgatni ugyanazt a dolgot és az ismétléseket már nem kell velük nézni.

Ha időt szeretnénk nyerni, akkor inkább ültessük be a kádba néhány kishajóval, vagy adjunk neki munkát. az óvodások imádnak dolgozni. Pakolja be a ruhákat a mosógépbe, vagy mossa fel az előszobát. Az is jó, ha adunk nekik kulcsot, zárat, drótot, villanykapcsolót pl. a nyughatatlan kis fimoták (az ADHD-sok) a játékaikkal nem mindig vannak el, de dolgozni vagy valami arra hajazót hosszasan tudnak csinálni. Erre lehet építeni és ez hosszútávon is hasznos. Ezzel szemben valami vizuális eszközzel rövid nyugalmat szerzünk, de igazi aknamezőt telepítünk.

Nem érdemes, oktatási célokat remélni a vizuális eszközöktől, óvodáskorban. Eddig még nem igazán sikerült azt bizonyítani, hogy a gyerekek bármi fontosat vagy maradandót tanulnának óvodáskorban a vizuális eszközökről. Egyes, alaposan átgondolt és jól felépített műsoroknak van ilyen hatása, mint például az amerikai Szezám utca sorozatnak. Ugyanakkor nem kell eltiltanunk sem őket az értelmesnek vagy szórakoztatónak tűnő játékoktól, filmektől, ha ellenőriztük, hogy az életkoruknak megfelelő a tartalmuk. Javaslom  a „Common Sense Media” használatát.

Legközelebb a kisiskolások eszközhasználatáról fogok írni.