Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a koronavírus járványról?

Életkortól függően másképp. Mielőtt erre kitérnék, szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne várjunk arra, hogy a gyerek kérdezzen. Fontos dolgok esetén a szülőnek kell elmondania azt, amit mindenképpen szeretne a gyerek fejébe betenni. A gyerekek számára a szülő az elsődleges, hiteles információforrás. Az, hogy a gyerek kérdez-e és éppen meghalljuk-e, esetleges. A fontos dolgokról szóló információ azonban nem lehet az. A gyereknek tudnia kell, hogy mi a szülő álláspontja.

Ne felejtsük el, hogy a szülő felelős a gyerekért, neki kell biztonságot nyújtania, ezért amit mondunk, annak a megnyugtatást kell szolgálnia és nem a félelemkeltést. Kicsi szorongás normális, mert az kell ahhoz, hogy a gyerek odafigyeljen és betartsa azt, amit elvárunk tőle.

Kezdem a kamaszokkal. Tulajdonképpen 12-13 éves kortól felnőtt módon kell velük beszélni. Információt kell adni, esetleg cikkeket megosztani. Jó lehetőséget kínál ez a helyzet arra, hogy alaposan átbeszéljük, hogyan kell ellenőrizni az információ forrását, miért veszélyes a rémhírterjesztés és a pánik.

A kisebbeknél (8-12 év) tisztázzuk, hogy gyerekekre nem veszélyes ez a vírus és hogy a betegségnek milyen tünetei vannak. Utaljunk a legutóbbi megfázására. A járványt szemléltethetjük krétaporral: „Úgy terjed a korona vírus, mintha krétás lenne a kezünk, és ha valamit megfogunk az is krétaporos lesz. Jön egy másik ember, és ha odanyúl ő is krétaporos lesz, és így egyre többen lesznek krétaporosak. Így terjed a betegség, és ha már sokan krétaporosak, akkor azt járványnak hívjuk. A vírus nagyon pici és nem látjuk, ezért senki nem tudja, hogy az ő keze krétaporos-e. De a tudósok annyira okosak, hogy kifognak a víruson. Csináltak egy olyan tesztet, amivel egy pici nyálból meg lehet állapítani, hogy valakinek van vírusa vagy nincs.” Utána beszéljünk a kézmosásról, a köhögés, tüsszögés mikéntjéről, a karanténról és arról, hogy a világ hogyan fog össze, hogy megállítsa a vírus terjedését. Mondjuk el, hogy Kínában és Dél-Koreában ez már sikerült is.

Az öt évesnél fiatalabbaknak mondhatjuk, hogy járvány van, de a magyarázat csak annyi legyen, hogy sok ember lesz beteg, náthás és köhög. A kézmosásról is csak annyit mondjuk, hogy jól meg kell mosni a kezünket, hogy ne legyünk betegek. A nagyszülőkkel is csak videóhíváson keresztül beszélünk, mert ők most otthon maradnak, hogy ne betegedjenek meg.

Az 5-8 év közötti korosztály a legrázósabb, mert ők egy érzelmileg elég intenzív korban vannak, nagyon félnek, aggodalmasak és különösen érdekli őket a halál. Ez életkorilag természetes. Ők abban a fejlődési szakaszban vannak, amikor tanulják, hogyan kell együtt élni és legyőzni a szorongásokat, félelmeket. Ilyenkor szinte keresik is mitől félhetnének és egy rossz mondat, egy félrehallás, egy véletlen egybeesés akár hónapokig tartó gyötrelmet okozhat. Ebben az életkorban különösen fontos, hogy ne bízzunk semmit a gyerek fantáziájára. Beszéljünk a vírusról és a járványról. Sokszor mondjuk el azt, amit ott akarunk tudni a gyerek gondolataiban. Ezek leginkább megnyugtató gondolatok legyenek az összefogásról, a tudósokról, orvosokról stb.

A halál témája sem megkerülhető. Az a szülő, aki nem beszélget a halálról a gyerekkel, az magára hagyja a félelmeivel, szorongásaival. A gyerekek hiányos ismereteikkel, gazdag fantáziájukkal, mesevilágukkal szörnyen félelmetes dolgokat tudnak létrehozni és ezek elemeit a valósággal keverni. Nem szabad magára hagyni a gyereket a gondolataikkal még akkor sem, ha a szülő nem szívesen beszélget erről a témáról.

Mindenki saját világnézetének megfelelően beszélgessen a gyerekkel a halálról. A tapasztalatom szerint van azonban néhány alapvető dolog, amit mondani kell.

Aki megszületik az meg is hal, hozzunk példát a növényekre, állatokra utalva.

A halál nem alvás. Ezt nagyon hangsúlyoznám. Nagyon sok gyerekkori alvásprobléma hátterében ez a fogalomzavar húzódik meg. A halott olyan, mint egy szobor, merev, törik, hideg, nem él.

Mindenki akkor hal meg, amikor leélte az életét. Most a járvány idején is így van. Az 5-8 év közötti korosztály értelmi fejlődésének azon a szintjén van, amikor a világból a rendet, az általános szabályokat keresi és ezek alapján értelmezi a történéseket. Az egyedi, rendszeren kívüli eseményeken simán túllépnek.

Tehát kimondhatjuk: „Igen, a nagyszülők is meg fognak halni, de most nagyon vigyáznak és mi is vigyázunk rájuk, hogy ennek ne most legyen itt az ideje.”

Végül, a nagy ijedtségben érdemes összeszedni, már csak a gyerekek kedvéért is, hogy ennek a rossz dolognak is mennyi jó hozománya van, pl. csökkenő légszennyezettség és országokon átívelő összefogás. A gyerekek figyelnek és a mi magatartásunk minta a számukra. Ne veszítsük el a humorunkat, találjuk meg a pozitív dolgokat és főleg mutassunk példát a másokkal való törődésből.