Hogyan éljük túl a karantént gyerekekkel?

Sokan elmondták már, hogy mennyire fontos kitalálni egy napirendet, amit az egész család betart, ami keretet ad a napoknak. De hogyan csináljuk, hogy működjön is? Természetesen a gyerekekkel közösen. A szülő írja össze, hogy minek kell beleférnie egy napba és körülbelül mennyi ideig tartson egy tevékenység. A gyerekek pedig rendezzék úgy, ahogy szerintük a legjobb lenne. A szülőnek természetesen vétó joga van, de csak a legszükségesebb esetben érdemes használnia. A próba lehetőségét, mint ahogy a hibázásét is, meg kell adni a gyerekeknek.

Érdemes családi kupaktanácsot összehívni és elmondani, ez mindenkinek egy új helyzet és ahhoz, hogy ez kellemes is legyen, mindenkinek tekintettel kell lennie a másikra. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy tisztázzuk az együttélés szabályait. A kupaktanácson mindenki mondja el, neki mi a legfontosabb, mi az, amit kér a többiektől.

Javaslom, egy rövid kupaktanács minden nap egy megszokott időben legyen, ahol értékelni lehet a napot és bejelenteni a változtatási javaslatokat, kérelmeket. Ez lehetőséget kínál arra is, hogy napközben azt lehessen mondani a gyerekeknek, „Bocsánat, ezzel most nem tudok foglalkozni. Gondold át és majd vezesd elő a kupaktanácson.” Így tudják a szülők csökkenteni az állandó nyaggatást, a folytonos félbeszakítást és az azonnali problémamegoldások, ad hoc döntések számát.

Húzzunk határokat, hogy ki mikor kivel van vagy lehet együtt. Ha minden összefolyik, a szülők idegei hamar felőrlődnek. Legyen világos ideje a közös játéknak és legyen ideje annak is, amikor minden gyerek maga foglalja el magát. Ha fél órát ül és unatkozik az is rendben van, csak ne zavarjon az egyedüllét idejében senkit.

Ne felejtsük ki a napirendből a házi munkát, amiből mindenkinek ki kell vennie a részét. Ez most kiváló alkalom megmutatni és megtanítani a gyerekeknek, hogyan működik a háztartás. Hányféle eleme van, és mi történik, ha valami kimarad. (Erről majd külön bejegyzésben írok részletesebben.)

Ha a szülő otthonról dolgozik, akkor a saját munkáját is tagolnia kell és világosan meg kell mondania, hogy mikor mire elérhető. Érdemes megbeszélni egy olyan jelet, amiből a gyerek tudja, hogy most fontos dolga van a szülőnek, például telefonon tárgyal, és akkor a gyerek nem zajonghat, nem szólhat a szülőhöz, vagy nem mehet a közelébe. Soha ne felejtsük el feloldani és megköszönni, vagyis ha befejeztük ezt a tárgyalást szólni, hogy most visszatértünk a régi mederbe, mert ez csak így működik.

A szülők feszültségét erősen csökkentheti, ha nem együtt csinálják a napot a gyerekekkel. A gyerekek ellátása, napjának szervezése, a rutin levezénylése, komoly figyelmet igénylő munka. Az erőket be kell osztani. Másrészt, biztosan mindenki tapasztalta már, hogy ha egy felnőtt van a gyerekekkel, akkor minden simábban megy, mintha kettő vagy több. Minden újabb emberrel a lehetséges interakciók száma hatványozódik. A figyelemmegosztás nő, a döntések száma szaporodik.

Az élet szervezését fel lehet osztani, és azt szoktam javasolni, hogy mondjuk meg, hogy éppen ki a főnök. Ha most az apa a főnök akkor minden döntést ő hoz, minden kérdésre ő válaszol. Ha valamit nem tud, ő kérdezi meg az anyától és nem a gyereket küldi. Ilyenkor az anyához forduló gyereknek az a válasz, hogy „Most apa a főnök tőle kérdezd.” Ha azt akarjuk, hogy ez jól működjön, akkor ne bíráljuk felül a másikat.

Ennek a módszernek az is előnye, hogy ha elfáradtunk, kiborultunk vagy feszültek vagyunk, akkor átadhatjuk a másiknak a stafétabotot. Érdemes erre találni egy szót. Például, ha azt mondja az egyik szülő, hogy „citromfű”, akkor abból a másik tudja, hogy most kell a segítség, mert különben világgá fut.

Figyeljünk rá, hogy ha valaki éppen veszekszik a gyerekekkel, akkor nem jó odamenni és beleszólni vagy bejelenteni, hogy most átvesszük a főnökséget. Ha nem értünk egyet, menjünk el onnan, és ha vége van a veszekedésnek, kérdezzük meg, hogy átvegyük-e a stafétabotot. Ha tiszteletet mutatunk egymás iránt, a gyerekek is megfogják ezt adni a szülőknek és a testvéreiknek. Bízzunk a partnerünkben, azért, mert ő másképp csinálja nem jelenti azt, hogy rosszabbul. A gyerekek tudják is, de tanulják is, hogy kivel mit lehet csinálni, kinél mik a szabályok, hol vannak a határok.

Senki számára nem lesz könnyű a következő pár hét. A gyerekeknek sem. Hiszen nem találkozhatnak a barátaikkal, nincsenek átmozgatva és a szűrke hétköznapok unalmassá válnak. De ha betartjuk a fentieket, erősebb és összetartóbb családként jövünk ki ebből a válságból.