Hogyan ismerjük meg a gyerekünket?

Biztos minden szülő fel tud idézni egy olyan pillanatot az életében, amikor a munkából vagy egy utazásról hazatérve hirtelen meglátta, a gyerekét gyerekként. Ráébredt, hogy milyen kiszolgáltatott, törékeny, sebezhető.

Az folytonos összezártság a megszokást segíti. Ennek az egyik természetes következménye, hogy nehéz érzékelni a gyerek “kicsiségét, gyerekségét”.

A mindennapos nehézségek, az állandó harc az akaratával, ön-, és céltudatos embernek láttatja a gyereket. Pedig nem az, még a kamasz sem. Ijesztő dolgok közepette, természetellenes izolációra kényszerítve, átélve a szülők szorongását, bizonytalanságát, nehéz nekik is.

A következőkben egy kis játékra invitálom a szülőket. Néhány egyszerű kérdéssel megtudhatjuk, hogy a gyerek és a szülő gondolkodása között mekkora az eltérés. Azt remélem,talán ezek a kérdések és beszélgetések megsegítik a szülőket abban, hogy újra rácsodálkozhassanak saját gyerekükre.

Annak érdekében, hogy valami ki is derüljön a következőkre érdemes figyelemmel lenni.                   

1. Elöször a szülőnek kell minden kérdést megválaszolnia, írásban. Minden felnőttnek külön, nem egyeztetve egymással. A gyerek ne legyen jelen.
2. Minden kérdésnél érdemes a saját válasz mellé, oda írni, hogy szerintünk mit válszolna a gyerek erre a kérdésre.
3. Utána ugyanezeket a kérdéseket kell feltenni a gyerek/eknek is.
4. A gyerekkel történő beszélgetés oldott légkörben történjen, lehet egyszerre több gyerekkel is, de a beszélgetést moderálni érdemes. El lehet mondani, hogy mi mit gondoltunk, de csak a végén, hogy ne befolyásoljuk őket.
5. A nagyobb gyerekeknél arra is rá lehet kérdezni, hogy szerinte a szülőnek mi volt a válasza.
6. Ha valaki tényleg tudni szeretné, hogy mi van a gyerek fejében, akkor minden választ el kell tudni fogadni, nem szabad értékelni, minősíteni. Ez ne legyen nevelési helyzet.
7. Nem szabad kritizálni, gúnyolódni, vitatkozni, helyreigazítani. Csak meg kell hallgatni,  amit a gyerek mond. Ha szükséges lehet további, a beszélgetést segítő, tisztázó kérdéseket feltenni, hogy jobban lehessen érteni, amit mond pl.: Tudnál nekem segíteni, hogy jobban értsem amit mondasz? Mi történt, ami miatt így érzel? stb.

Kérdések:

1.Mit gondolsz a gyereked mit szeret a legjobban és a legkevésbé a saját életében?                                                            

2. Hogy mutatod ki iránta a szeretetedet és milyen gyakran? Ő is ezt tekinti a szeretet jelének?

3. Mennyire érzi magát szeretve/elfogadva, szerinted? Szerinte elégedett vagy vele? Jó gyereknek tartod? Ő jó gyereknek tartja magát?

4. Mi szeretsz, becsülsz legjobban a gyerekben, vagy melyik tulajdonságát értékeled a legjobban? És ő saját magában?

5. Mit gondolsz, ha a gyereked egy dolgot meg tudna változtatni a családjában, mi lenne az?

6. Mennyire elégedett a gyereked a szabadságával (véleménynyilvánítás, saját döntés, felelősségvállalás a saját viselkedésért)? Komolyan veszed őt? Ő is 0

7. Mit gondolsz most mitől fél a gyereked a legjobban?

8. Ha a gyereknek három kívánsága volna, mit gondolsz, mi lenne az?

9. Mit gondolsz, mi most a gyereked legnagyobb problémája?

10. Mit gondolsz, most mi okozna neki örömöt? És ő mit mondana?

Az intim beszélgetéseknek még egy, a karanténban is jól működő formáját szeretném ajánlani, ez az esti titok beszélgetés. Tapasztalatom szerint, ez az intim beszélgetések egyik legkatartikusabb formája. Ilyenkor van esélyünk képet kapni arről, hogy mi van a gyerek fejében. Meg lehet ismerni a gyerek gondolatait. Ez egészen fantasztikus élmény gyereknek, szülőnek egyaránt. Ha tényleg élvezzük ezeket a sutyorgásokat és szeretnénk hosszútávon is fenntartani, akkor viszont itt is van néhány dolog, amire jó odafigyelni.

A titok beszélgetés 5 max 10 perc lehet, bármilyen fontos dologról is van szó.

A rövidség arra készteti a gyereket, hogy gondolja végig, mit akar majd elmondani, és nem válik majd a beszélgetés egy időhúzó játszmává sem. Ennyi időt nem olyan nehéz betervezni az estébe, még több gyerek esetén sem.

A szülő aggodalma a titok beszélgetéssel kapcsolatban, hogy a másik gyerek nem fogja tudni kivárni. Természetesen azzal a gyerekkel kell kezdeni, aki gyorsabban alszik el. A testvérek, azt mondhatom, hogy még várni is szeretnek, mert közben azon gondolkodnak, hogy mit is meséljenek el vagy mit kérdezzenek meg.

Az estét úgy kell szervezni, hogy a szokásos procedúra után (mese, pisi, bármi) leoltjuk a villanyt vagy bekapcsoljuk az éjjeli lámpát és a sötétben a gyerek ágya szélére ülünk, odahajolunk hozzá és suttogva beszélgetünk vele. Ilyenkor nem nevelünk, nem faggatunk, leginkább csak hallgatjuk, amit mond, kérdésekkel segítjük. A nehezebben beszélő gyerekeknek az elején érdemes készülnünk egy pici saját történettel, amíg megtalálja a saját hangját.

Hangsúlyozom, hogy ne feküdjön senki a gyerek mellé, a következő postban ennek a miértjét, majd kifejtem részletesebben.