Lehet-e a szülő a gyerek barátja?

Jobban járunk, ha a szerepeket nem keverjük.

A gyereket a szülőnek kell nevelnie. Szülő az, aki nagyobb, okosabb, erősebb és több információ birtokában van. Ő adja a biztonságot, mert meg tudja védeni a gyereket. Ő hozza a szabályokat, mert okosabb, mint a gyerek. Ismeri a veszélyeket és tudja, hosszútávon mire van szüksége a gyereknek. Ő hozza a döntéseket, mert tájékozott és képes begyűjteni a szükséges adatokat. Mivel ő a felnőtt és a gyerek ki van szolgáltatva neki, ezért mindenért ő vállalja a felelősséget, semmit nem hárít a gyerekre.

Tehát, normális esetben kizárt, hogy a szülő a gyerek barátja legyen, mert akkor a fent leírt hierarchia megbillen, aminek kellemetlen ára lesz. Nézzük részletezve:

1. Ha a szülő barát, akkor lehet vele úgy viselkedni, mint egy baráttal. Ilyenkor a legegyszerűbb hétköznapi rutinok is végeláthatatlan harccá válnak. A gyerek folyton vitatkozik, ellenkezik, feltételeket szab és akár le is hülyézheti a szülőt. A szülő pedig tekintélyét vesztve vitatkozik, érvel, könyörög, ígérget, majd a végén szinte mindig a tehetetlenségébe fulladva feladja vagy üvölteni kezd, és remélhetőleg itt megáll. 

2. Ha a szülő barát, akkor nem erősebb nálam – éli meg a gyerek. Sőt az előbbi példából következően még gyengébb is, mert általában a szülő lesz kénytelen feladni a vitát, engedni a gyereknek, hogy pl. éjfélkor végre ágyba dughassa. Ilyenkor a gyerek még erőszakosabbá válik, vad lesz és mindenben verseng. Tudnia kell magáról, hogy erős, mert a szülő nem az és ő nincsen biztonságban.

3. Ha a szülő barát, akkor kikéri a gyerek véleményét olyasmiben is, amiben nem kellene pl. hova menjen a család nyaralni Egyiptomba vagy Zalakarosra. A gyereknek tulajdonképpen mindegy csak legyen víz, homok, játszótér és néhány jó fej gyerek. De ha Egyiptomot mond, akkor sokáig el kell viselnie a szülő csalódottságát, mert nem élvezte eléggé, mert úgy viselkedett, hogy akár Zalakaroson is lehettek volna, mert miatta adtak ki annyi pénzt… Ennél durvább példa, amikor az hangzik el, hogy ő akart kistestvért – mintha a gyerek tudná, hogy az mit jelent.

4. Ha a szülő barát, akkor az általa hozott szabályokat nem kell komolyan venni, sőt a gyerek is alkothat szabályokat, amit a szülőnek be kell tartania. Ilyenkor fordul az elő, hogy a gyerek az autópályán el kezd verekedni a testvérével, mire a szülő üvölteni kezd, hogy azonnal hagyják abba, akkor a gyerek visszaüvölt és dühében kikapcsolja a biztonsági övet, hogy akkor ő most kiszáll, mert elege van ebből a családból. De az is előfordulhat, hogy a gyerek hosszadalmas, bonyolult eljárást dolgoz ki, amit a szülőnek végig kell csinálnia ahhoz, hogy a gyerek hajlandó legyen egy napi rutin feladatot elvégezni.

5. A szülőnek jó érzés mindent tudnia a gyerekről, de a gyerek egészséges fejlődése szempontjából erről mégis le kell mondania. Ha szeretné valaki, hogy a gyereke képes legyen barátokat szerezni, azokkal intim kapcsolatban lenni, akkor el kell tudnia viselni, hogy a gyerekek a titkaik egy részét, és ahogy nőnek egyre nagyobb részét, más-más gyerekbaráttal és testvérrel osztják majd meg. Ha valaki ezt tapasztalja a gyerekénél, akkor biztos lehet benne, hogy a gyereket elindította az önállóság, a döntésképesség és felelősségvállalás útján.