Miért ne kérdezzük a gyerektől, hogy „miért”?

Amikor a gyerek valami rosszat tesz, talán a leggyakrabban elhangzó szó, a miért. Legszívesebben azt ajánlanám minden szülőnek, hogy nem is kellene használni ezt a szót.

Leejti a gyerek a kenyerét Miért nem figyelsz? Elesik. Miért nem vigyázol? Széttépi a rajzát. Miért csináltad? Összekeni a fürdőszobát. Miért teszed ezt velem? Elszalad. Miért nem fogadsz szót? Megüti a testvérét. Miért vagy ilyen durva? stb.

A kisgyerekek még nem tudják a késztetéseiket kontrollálni. A külső ingerek irányítják őket. A pici baba, amit meglát azt meg akarja fogni, de utána meg nem tudja elengedni. Aztán mindent a szájába vesz, utána mindenhez odamászik, majd odamegy. Az inger vonzza, ezért közelít. Ha megijed, akkor el akar menni, látni sem akarja azt a dolgot. Amikor akadályozzuk, mind a közeledésben, mind a távolódásban, akkor ellenáll, indulatos lesz, sírni fog.

A kisgyereknek fejlődése során meg kell tanulni az ingereknek ellenállni. Ezt hívjuk kontrollnak. A hároméves azonnal belerohan a pocsolyába, ha meglátja, mert nincs vagy még gyenge a kontrollja. A hatéves, már képes lehet visszafogni magát, ha azt tanulta, hogy nem szabad. A kilencéves pedig már egy döntést hoz arról, hogy most vállalja-e a következményeket, azt is, hogy vizes lesz, azt is, hogy leszidhatják.

Az ingerek azonban belülről is jöhetnek. A négyévesnek eszébe jut, hogy csokit szeretne és nem tud ettől a gondolattól elszakadni. Ez éppolyan nehéz és a tanulás éppolyan lassú, mint a külső ingereknél. Üvölteni fog, hogy most akarom, vagy folyamatosan megy a szülő után és mondja, mondja, hogy adjál csokit.

A kisgyereknek az idegrendszeri éretlensége miatt, a miért kérdésre azt kellene válaszolnia:  „Azért tettem, mert megláttam (azt a dolgot), (vagy később) mert eszembe jutott – és még nem alakult ki a az a képeségem, hogy irányítani tudjam a viselkedésem. Ha valami tetszik vagy érdekesnek tűnik, akkor oda kell mennem, ha nem tetszik akkor el kell futnom.”

Ha ezt nem tudja mondani a gyerek, és szülőként mi sem tudjuk, hogy ez a helyes válasz, akkor lehet, hogy nem szükségszerű problémákat állítunk elő.

Leejti a gyerek a kenyerét Miért nem figyelsz? Fogalma sincs, hogy mit akarunk, mit kéne mondani. El van keseredve, hogy leesett a kenyere és ráadásul érzi, hogy haragszik rá a szülő. Ha ez ismétlődik, akkor megtanulja, hogy ha valami rossz történik vele, annak ő az oka, magára kell negatív érzelmi reakciót adni.

Ha nem várunk magyarázatot a gyerektől, akkor mondhatjuk azt „Nézd, ha közelebb ülsz az asztalhoz, és leesik a kenyér, akkor sem a földre fog esni.” Ebben az esetben egy összefüggést tanítottunk neki, anélkül, hogy érzelmi reakciót kötöttünk volna az esethez.

Ha megnézzük a többi példát, akkor láthatjuk, hogy minden esetben a miért kérdés ok okozati viszonyt teremt. A gyerek a felelős, a hibás a megtörtént rossz dologért. A gyerek rossz, a szülő haragszik. A gyerek megijed. Ezt bárki megfigyelheti, aki elkezd miértezni. Kikerekedett szemekkel néz a gyerek a szülőre és fogalma sincs mit kellene mondani vagy csinálni.

Kisgyerekeknél, tehát a dolgok közötti összefüggésre hívjuk fel a figyelmet, magát a kívánt viselkedést írjuk le.

Nagyobb gyerekeknél, nagyjából 9 éves kortól már, jobb ha együttérzünk, ha leejti a kenyerét vagy elesik. Ő már ismeri az összefüggést, ezért valószínűleg dühösebb magára, mint mi. Senki nem szereti, ha valamit elügyetlenkedik. Úgyhogy vagy együttérzünk, vagy csöndbe maradunk. A miérttel csak egy fergeteget indíthatunk el.

Olyan esetben, amikor megbánt valakit vagy kárt okoz valakinek a nagyobb gyerek, akkor sem a miért a megfelelő kérdés. Ezzel leginkább olyan válaszokat váltunk ki, hogy „Csak.” „ Mert utálom.” „Megérdemelte” stb.

Érdemes meghitt helyzetet teremtve beszélgetni arról, ami történt. Kérdésekkel segíteni, hogy meg tudja fogalmazni, mit érzett, mit gondolt. Az érzéseit, a viselkedésválasztását, a döntését a fókuszba hozni.

„Mit gondolsz a történtekről?” Milyen más megoldás lehetett volna?” „Szerinted ettől mi változott?” „Most mit érzel a helyzettel kapcsolatban?” „Legközelebb mit fogsz csinálni?” és ehhez hasonló kérdésekkel ahhoz segítjük hozzá, hogy ő ismerjen fel összefüggéseket, ő vizsgálja felül a meghozott döntéseit, és tanulja azt, hogy mindig van választása.

Ha tetszett a post, akkor kérem, hogy a like gomb megnyomásával jelezzen vissza. Ha gyereknevelési kérdése vagy nevelési nehézsége van, akkor kérjen online konzultációt a fimotaidopont@gmail.com email címen. A szerzőről találhat információt a  www.drlaszlozsuzsa.com vagy a www.fimota.hu oldalon.