Mit mondjunk a háborúról?

Az a gyerek életkorától, a személyiségétől és a háborútól való távolságtól függ. Nem értek azzal egyet, hogy meg kell várni amíg a gyerek kérdez. Szerintem fontos dolgokat a szülőnek kell elrendezni a gyerek fejében. Nem szabad a véletlenre bízni, hogy a gyerek jókor, a jó kérdést teszi fel nekünk.

Természetesen ez azt sem jelenti, hogy rá kell erőszakolnunk valamit, amiről fogalma sincs vagy éppen most nincs a figyelme fókuszában. Ha a gyerek el van a maga világában és nem érinti meg a háború, nem is tud róla, nem is érdekli, akkor nem kell erőlködni.

De annak feltétlenül el kell hangzania, hogy valahol háború van, és mi biztonságban vagyunk. Ez azért fontos, mert nem tudhatjuk, hogy a gyerek mikor, hol, mit hall. Egyik percről a másikra megijedhet. Ha tőlünk nem hallott a háborúról, akkor gondolhatja, hogy nem akarunk róla beszélni és nem fog szólni, hogy fél.

Óvodásoknál, egyszerű dolgokat mondjunk és tanítsunk Pl. „Két ország összeveszett és most háborúznak. Reméljük, hogy hamar megegyeznek és békét fognak kötni. Mi biztonságban vagyunk”

Ne ijedjünk meg ha a gyerek sokat játszik háborúsat, csak legyen tűzszünet, amikor vacsorázunk, és kérdezzünk rá, hogy folynak-e béketárgyalások. Érdemes nekünk is beszállni a legoval, a katonáival háborús játékot játszani. Ha nem katonázik, akkor a plüssökkel, barbikkal, unikornisokkal összeveszést, kiközösítést, haragot, megsértődést játszani. Ezeket egyébként se ártana játszani, mert ilyen játékokon keresztül tudjuk megmutatni, hogyan lehet bocsánatot kérni, kiengesztelni valakit, kompromisszumot kötni.

A háborús játékokban a hangsúlyt a szabályokra a rendre kell tenni, hadüzenet, békekötés, tűzszünet, győzelem, veszteség, kárpótlás, hadbíróság, menekültek, fogolyellátás, vöröskereszt stb. Azt megpróbálni átadni, hogy a világban rend van. Tudom, hogy furcsán hangzik, mert leírni is az, de most a gyerek fejével kell gondolkodni, az ő ismereteihez kell alkalmazkodni.

A kisiskolásoknál ugyanezt a gondolatmenetet lehet követni, csak egy kicsit mélyebb tartalommal. Ők igazán érdeklődnek és érteni akarják a szabályokat, a rend miben létét. Azért vigyázzunk, mert nekik már könnyebb többet mondani, mint amennyit elbírnak.

Ez a kor, egyébként az igazi harcos kor, amikor kalózost, batmant, csillagok háborúját stb. játszanak. Ha lehetőségük van rá, akkor fegyverekkel rohangálnak, becserkésznek, börtönbe zárnak. Ebben ugyan ritkábban tudnak a szülők részt venni, de annál szívesebben mesélnek róla a gyerekek. Ezt most érdemes türelmesebben hallgatni és a korábban felsorolt dolgokat nem mondani és elmagyarázni, hanem rákérdezni. pl. Voltak-e katonai megfigyelők? Hogyan kezelték a foglyokat, betartották-e a tűzszünetet?

A kiskamaszkortól kb. 9-10 éves kortól egyre fontosabb kérdéssé válik, hogy ki kezdte, mi mennyire igazságos, ki mit érdemel és mit nem, mi történt volna ha…..

Itt nagyon kell figyelni, hogy a gyerek mennyire szorong és mennyire érdekli a háború. Ilyenkor félnek a haláltól, a zombiktól, az eltévedt lövedéktől, már kapiskálják, de nem értik a véletlen fogalmát.

Hangsúlyozni kell, hogy ez két másik nemzet konfliktusa, amiben mi nem vagyunk érintettek, és beszélni kell a Nato tagságunkról. Tehát messze vagyunk és egy katonai szövetség tagjaként védettek. Ennek az üzenetnek mindenképpen át kell mennie és emellett, ha a gyereket érdekli lehet már történelmi háttérről is mesélni.

A kamaszokkal akár beszélhetnénk úgy is, mint felnőttekkel, de attól, hogy értelmileg képesek követni a dolgokat, vagy sok ismerettel rendelkeznek, még nem biztos, hogy az árnyalatok értése és az érzelmi feldolgozás is eléri a kognitív szintjüket. Nagyon is hajlamosak a dolgok sarkítására az impulzív reakciókra és persze a fel nem vállalt szorongásra. Ezért, még ha naivnak, begyepesedettnek is tart majd bennünket, akkor is érdemes a kincstári optimizmust fenntartani, mert érzelmileg hat rá.

Olyan gyerekeknél, akiket nagyon foglalkoztat a háború és főleg, ha szorongást is kelt, ott nagyon sokat segíthet, ha ezt cselekvésbe fordítjuk, pl. felvesszük a kapcsolatot valamelyik segélyszervezettel és aktívan, a gyereket bevonva teszünk valamit a menekültekért. https://www.facebook.com/migrationaid.org/

Ha van kapcsolatunk Ukrajnával, vannak rokonaink ismerőseink, akkor a gyereket is folyamatosan tájékoztatni kell, hogy mi történik velük és megint csak fontos, hogy mit tudunk értük tenni. Egy rajz, amivel vigasztalást, örömet szeretne okozni, az is sokat számíthat.

Felhívnám még a figyelmet a Hintalovon Alapítvány nagyon okos tanácsaira, amit feltétlenül érdemes követni: https://www.facebook.com/hintalovon/

Ha gyereknevelési kérdése vagy nevelési nehézsége van: online konzultáció és tanácsadás: idopontegyeztetes@fimota.hu

Ha tetszett a post, akkor kérem, hogy a like gomb megnyomásával jelezzen vissza.