A nagy orrmandula okozta problémákról

Az a gyerek, aki nem érti, amit neki mondanak, az furcsán fog viselkedni. Például az óvodában áll majd a játszószőnyeg mellett és figyeli a többieket. Sokat játszik egyedül és csak ritkán a többiekkel. Leginkább csak figyel. Néha meg, mintha eltörne valami benne, elkezd rohangálni  össze-vissza, vagy idétlenkedik. Másik gyerek meg nem figyel, ha szólnak hozzá, nem hajtja végre az utasítást, mintha elfelejtené, mit kell csinálnia. Néha butaságokat kérdez, ha valamit akar, nem is hallgatja meg, mit mond a másik. Ha mesét néz, nem lehet hozzá még szólni sem. Van, aki nem is akar mesét hallgatni, inkább csak fejből lehetett neki mesélni, beszélgetős formában stb. 

Persze, amit itt leírtam az sok mindent jelenthet, sokféle oka lehet, de ezek között szerepel a nagy vagy megduzzadt orrmandula is, ami ebben a légszennyezett, allergiás korban nagyon gyakorivá vált.

A nagy orrmandula úgy tömíti el a hang útját belülről, mintha mi kívülről betömnénk a gyerek mindkét fülét vattával. Kisebbeknél előfordul, hogy a szájukat sem tudják becsukni, mert nem kapnak elég levegőt. Nem tudnak aludni, folyton felébrednek. Hangosan horkolnak.

Itt is, mint sok esetben, az a paradox helyzet áll elő, hogy azok járnak jobban, akiknek a helyzete súlyosabb. Ha az orrmandula még sokszor be is gyullad, akkor hamar kiveszik, ellenkező esetben nem, mert az orrmandula a fej növekedésével egyre kisebb lesz. Ráadásul, ha korán kiveszik, akkor gyakran visszanő. Ezért általában azt javasolják a szülőknek, hogy várjanak, majd magától is javul a helyzet. Lehet, hogy fizikailag lassan javul, de addig pszichésen sokat romlik, mert a gyerek a fejlődésében nem tud megállni, csak letérni a normál tanulási, fejlődési útról.

A beszédtanulás egy nagyon lassú, nehéz folyamat. Biztos mindenki próbált már idegennyelvet utánozni. Mennyire nehéz megtalálni azokat a hangokat, azt a hangsúlyt, ahogy kiejtenek egy szót. Rengeteg a hasonló hangzású szó. Ha nem pontos a megkülönböztetés nehezebb a jelentést is az adott szóhoz rendelni.

Még a jól halló gyerekek is a nyelvtanulás kezdeti fázisában keverik a hangokat, csak első szótagot használnak, a szótagokat felcserélik stb (pl. tutyus=kutyus, mimmajos=villamos, pesót=spenót)

A gyerekek különböznek abban is, hogy öröklötten milyen nyelvi készségeket hoznak magukkal. Van, aki beszédesebb és rugalmasabb a nyelvi készsége, és van, aki meg nem ilyen.

A teljesség igénye nélkül csak a legfontosabb, jól felismerhető jeleket sorolom fel. Ha a gyerek horkol, sokszor felébred, csurog a nyála, későn kezd beszélni, hibásan ejti a hangokat, lassan tanulja a szavakat, nem figyel ha hívják, nem tud utasítást követni, úgy tünik mintha rossz lenne a memóriája akkor feltétlenül csináltassunk alapos orr-fül-gégészeti kivizsgálást hangsúlyozom, hogy gyerekklinikán, gyerekekre szakosodott orvossal. 

Kevésbé súlyos esetben, jó nyelvi készségek mellett előfordul, az is, hogy a gyerek ugyan nem tudja a hangokat megkülönböztetni, mert a „dugója” még meg van, de kompenzál, vagyis más készségeket használva kiegészíti a hiányos működést. Pl. előbb végighallgatja a mondatot és utána visszakövetkeztet, hogy a dobozt vagy a tobozt kell elővennie, vagy a mesében a kisfiú kért vagy mért valamit. 

Általában ez a szakasz már az iskolás kor körül okoz viselkedési és tanulási gondokat. Ilyen esetekben van a legtöbb bizonytalanság, ki kell-e venni az orrmandulát, mert ugyan nagy, de nem szokott begyulladni.

Aki kompenzál az gyakran félrehall, de nem tud róla, ezért dühös, veszekszik „Nem is azt mondtad! Nem ezt igérted” stb. Állandó a félreértés. Ráadásul lassúak, mert a harmadik mondat után, már olyan késében vannak a megértéssel, hogy nem tudják tartani a lépést és feladják. Akkor jön a „Nem figyelsz” Miért nem figyelsz?” De az az igazság, hogy a figyelés nagyon fárasztó. Olyan mentális kimerülést okozhat pl. a kisiskolásoknál, hogy a szünetekben csak őrjöngeni tudnak, otthon meg csak veszekszenek. 

Természetesen a társaskapcsolatokat is megzavarja. Lehet ott is „figyelmetlenek” ezért nem szívesen játszanak velük a többiek, mert mindig elrontják a játékot. De az is lehet, hogy teljesen visszahúzódnak, elmagányosodnak.

Ahhoz hasonlítanám, hogy mit érez egy felnőtt, amikor egy nehezen érthető előadást kell végig hallgatnia olyan figyelemmel, hogy arról utána tudjon adni egy jó összefoglalót a főnökének. Ez a mentális kimerülés. Minimum feszültnek érzi magát ilyenkor az ember, de leginkább letenné valahová a fejét, hogy ne kelljen érezni, azt ami benne van. Hát így van ezzel a gyerek is, csak ő többnyire rohangál, vagy nyűgös lesz vagy követelődző.

A probléma továbbgyűrűzik. Az iskola akkor kezdi az írás olvasás tanítását, amikor a gyerek elvileg, már automatikusan tudja feldolgozni a hallási információt. Igy nem okoz nehézséget neki a következő szint, ahol a szimbólumokat és hangokat kell  összekapcsolni. A szavakat fel kell tudni bontani hangokra a hangokat meg kell feleltetni bizonyos jeleknek, a jelekből értelmes csoportokat kell alkotni és azokat még nagyobb egységekbe rendezni. A hangot betűre, a betűt hanggá alakítást egyre gyorsabban és egyre nagyobb egységekben kell elvégezni. 

Ha valaki nem tudja megkülönböztetni a hangokat, akkor, hogyan tudná megfeleltetni a hangot a betűvel. Ha nem hallja a szavak hosszúságát, akkor hogyan tudná melyik betűt válassza. A számolásnál bezavarnak a hasonló hangzású számok pl. a négy-hét  szinte mindig gondot okoz. A számolásnál a szövegértés nehézsége is hamar megmutatkozik. Vagyis a nagy orrmandula önmagában is lehet oka a különböző „disz”-ek kialakulásának. A dolog iróniája, hogy a későbbi tanulási zavarok kialakulásának abban az időben lehet hatékonyan elejét venni, amikor arra kell várni, hogy a „gyerek feje nőjön és így az orrmandulája relatíve kisebbé váljon”

Egy bonyolult rendszer egy, problémát okozó elemét emeltem ki. Szerencsére ma már sokat tudunk és sok féle eszközünk is van a viselkedési és tanulási problémák azonosítására és felszámolására. A fejlesztőpedagógusoknak már hatalmas készlete van a készségek kialakítására.

Fontos tudni, hogy ha a gyereknek nagy volt az orrmandulája és azt kivették, akkor a hallása rendbejött, de a hallott információt a korábban tanult, „hibás” módon dolgozza fel, vagyis az észlelése, beszédértése még nincs rendben. Kinél többet, kinél kevesebbet kell segíteni. Ezt a fejlesztőpedagógus tudja bemérni és utána a megfelelő eszközkészlettel fel is tudja számolni a nagy orrmandula okozta észlelési problémát.

 

Ha tetszett a post, akkor kérem, hogy a like gomb megnyomásával jelezzen vissza. Ha gyereknevelési kérdése vagy nevelési nehézsége van, akkor kérjen online konzultációt a fimotaidopont@gmail.com email címen. A szerzőről találhat információt a  www.drlaszlozsuzsa.com vagy a www.fimota.hu oldalon.