A pedagógus és a szülő együtt

III. fejezet

Mit tehet a pedagógus és a szülő együtt a fimota gyerekért?

 

Jelenleg a fimota gyerekek szülei és az iskola között ritkán jön létre valódi együttműködés. Bár a hiperaktivitás-figyelemzavar a gyerekek 3-5%-át érinti, az iskola még nincs felkészülve a fimotákra. Kevés pedagógus ismeri ezt a tünetcsoportot és ezért többnyire a szülők nevelési hibájának tekintik a gyerek kezelhetetlenségét. A szülők az iskolától szemrehányást vagy nem igazán használható tanácsokat kapnak (fogja szigorúbban, vagy legyen elnézőbb stb.), és ezért amennyire lehet, elkerülik az iskolát.

Ez a helyzet azonban szerencsére kezd kimozdulni a holtpontról. Az új közoktatási törvény már említi a hiperaktív gyerekeket. Ennek az a jelentősége, hogy a tanulási képességet vizsgáló bizottság véleménye alapján az iskola igénybe veheti olyan szakemberek segítségét, akik a problémát kezelni tudják.

 

Tartalomjegyzék

 

Hány éves korban kezdjék a fimota gyerekek az iskolát?

Hét éves kor előtt nem ajánlanám. A fimota gyerekek és szüleik élete az iskola kezdéssel válik igazán nehézzé. Sok szülő tévesen azt hiszi, hogy jobb minél előbb iskolába adni a gyereket, mert az óvodában csak unatkozna és még több probléma lenne vele. Ezt a törekvést sajnos gyakran az óvoda is támogatja, mert szabadulni igyekszik a túl mozgékony, nyugtalan gyerektől. Az iskolaérettség megítélésében az értelmi színvonal csak egyetlen tényező és nem is ez a legfontosabb. Az intelligenciánál nagyobb súlya van annak, hogy kialakultak-e az iskolai tanuláshoz szükséges képességek, készségek.

Az iskolaérettségi vizsgálatokon a szakemberek ilyen kérdésekre keresnek választ: Van-e a gyereknek feladattudata, azaz érdekli-e, akarja-e a feladatokat megoldani? Képes-e figyelmét összpontosítani, képes-e hosszabb ideig ülve maradni? Kialakultak-e azok a készségek, amelyek nélkülözhetetlenek az írás, olvasás megtanulásához pl. a vonalvezetés megfelelő szintje, a jobb-bal megkülönböztetése, a figura-háttér elkülönítése, a térbeli viszonyok megértése, a testséma kialakulása, a sorrendiség tartása, az idő fogalmának bizonyos szintű értése stb. A fimota gyerekek bármilyen okosak is, a fenti szempontok szerint ítélve meg, többnyire éretlenül kerülnek iskolába. Ez hiba, mert ebből a túl korai beiskolázásból később speciális tanulási problémák adódhatnak. A fimota gyereknek ugyanis viselkedésszabályozási zavara miatt nem sok esélye van arra, hogy érésbeli elmaradását az iskolában behozza.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Megmondja-e a szülő a pedagógusnak, hogy mi a gondja a gyerekkel?


Feltétlenül. A tünetcsoportot eltitkolni amúgy sem lehet, mert már az első napokban észleli a pedagógus, hogy ezzel a gyerekkel sok baja lesz. Jobb, ha a pedagógus ismeri az okokat is és felkészül a feladatra. Az őszinte közlés a pedagógust és a gyereket egyaránt segítni. Elmondhatjuk a tapasztalatainkat, miket figyeltünk meg, mi vált be a gyereknél. Ezzel

  • lehetővé tesszük a pedagógus számára, hogy elfogadhassa a gyereket, mert az nem az ő bosszantására viselkedik úgy ahogy, hanem ennek biológiai okai vannak
  • megakadályozhatjuk, hogy a gyereket iskola rosszának, osztály bohócának kiáltsák ki (negatív kör)
  • megóvhatjuk a gyereket a kudarcos kezdéstől
  • lehetővé tesszük, hogy a pedagógus odafigyeljen a gyerekre, gyűjtse a tapasztalatokat, hogy mikor működik jól a gyerek
  • arra késztetjük a pedagógust, hogy kreatív módon többféle módszert is kipróbáljon

A fimota tünetcsoportnak vannak jellemző vonásai, a fimota gyerek azonban egyedi, eredeti egyéniség, ezért nincs olyan módszer, amelyik mindegyiknél egyformán beválna. A gyerek ismeretében azonban össze lehet állítani azt az eszköztárat, amely az adott gyereknél a leghatékonyabban működik. Ehhez természetesen a szülő és pedagógus őszinte, folyamatos együttműködése szükséges.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Van olyan pedagógus, aki jobban bír ezekkel a gyerekekkel?

Igen. Szerencsére a legtöbb iskolában ma már elfogadják, hogy a tanító és a gyermek személyisége is fontos szempont az osztályok összeállításánál. Vannak például megengedő, demokratikus szellemet kedvelő pedagógusok, akik fel tudják oldani  a nagyon szorongó gyerekeket is. Ugyanakkor ők azok, akik a fimota gyerek mellett képtelenek tanítani.

Vannak olyan erős kezű és elfogadó pedagógusok, akik a szorongó gyereket nem tudják megnyitni, viszont a fimótákkal jól boldogulnak. Ha van választási lehetőségünk, akkor "szigorú, de igazságos " pedagógust keressünk a fimota gyereknek (sokat segít, ha humora is van). A tapasztalat szerint ők sokat tudnak segíteni, mert az irányító pedagógus meg tudja teremteni azokat a kereteket, amiben a fimota gyerek teljesíteni tud.

Természetesen nem lehet minden fimota gyereket a megfelelő pedagógushoz, egyetlen osztályba helyezni. Bármilyen is a pedagógus személyisége, 20 fölötti osztálylétszámnál három fimota gyerekkel már igen nehezen boldogul.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mi a pedagógiai munka alapja a fimota gyerekeknél?

A gyerek elfogadása. A pedagógus akkor tud a gyerekkel hatékonyan együttműködni, ha érti, hogy a figyelmetlenség, az impulzivitás, a motoros nyugtalanság biológiai eredetű és a gyereknek segítségre van szüksége ahhoz, hogy kompenzálni tudja nehézségeit.

Az elfogadást demonstrálni is kell. Különösen akkor fontos ez, amikor a viselkedés negatív következményekkel jár. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ő büntetlenül zavarhatja az órát, hanem azt, hogy neki több külső segítségre van szüksége az adott szabályokhoz való alkalmazkodásban.

A fimota gyerek fejében nincs rend. Belső kontrollja gyenge. Fontos ezért számára, hogy jól szervezett környezet legyen körülötte, amelyben képes tájékozódni. A sorozatos ismétlődések segítségével a külső rend fokozatosan belsővé válik. Az adott cselekedet és a meghatározott következmény közötti kapcsolatot felismeri, majd megtanulja.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hova ültessük a fimota gyereket az osztályban?

  • A tanár előtt üljön. Ne ültessük hátra vagy a sarokba, mert a gyerek figyelme  vándorol, az osztályt lesi és felhívja magára a figyelmet.
  • A tanári hatékonyságot növeli, ha a tanár és a gyerek között kialakulnak olyan verbális és nem verbális jelzések, melyek a gyereket emlékeztetik, hogy figyelmét most jobban kell összpontosítani.
  • A tanár lássa a gyereket és használjon olyan jelet, amivel a gyerek figyelmét rászólás nélkül visszairányíthatja a feladatra.
  • Olyan gyerek mellett üljön a fimota, aki  jó modell és nem fogja őt zavarni (nem fordítva)
  • Ne üljön az ajtó mellé vagy olyan helyre, ahol gyakori a járkálás.
  • Jót tesz, ha időnként mozgással járó feladatokkal bízzák meg és ha megengedik neki, hogy bizonyos dolgokat állva csináljon, vagy egy másik más helyen ülve.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan adjuk az utasítást, magyarázatot?

Röviden, egyértelműen, lassan. Szemkontaktus felvételével győződjünk meg arról, hogy figyel-e a gyerek, mielőtt az utasítást vagy magyarázatot megkezdjük. A gyerektől elvárt viselkedést nagyon pontosan, egyértelműen, konkrétan fogalmazzuk meg. Nem célravezető a "légy jó", "ne rosszalkodj", "hagyd abba" stb. megfogalmazás, mert ez a gyerek számára homályos üzenet. "Kérlek, ne kopogj a ceruzával, mert zavar bennünket" - ez konkrét, világos utasítás.

Amikor lehetséges, egyszerre csak egy utasítást adjunk. Amennyiben az elvárt viselkedés több lépésből áll, bontsuk részekre. Kis szünetekkel, a teljesítést kivárva mondjuk az egyes részeket. Pl.: Kérlek csukd be az olvasókönyvet. (Csönd, amíg megteszi.) Jó. Most tedd a padba. (Csönd.) Most vedd elő a matematika könyvet (csönd) és fogd a ceruzádat. Ha túl gyorsan beszélünk, a gyerek még az első lépést sem tette meg, amikor már a 3. lépés is elhangzott. Összezavarodik, lemarad, társát kérdezi és "már megint  vele van baj". Ellenőrizni kell, hogy megértette-e, mit kell csinálnia. Ez különösen fontos az önálló munkavégzésnél. Érdemes visszakérdezni, ill. felolvastatni mit írt le. Szükség esetén türelmesen javítani, segíteni kell addig, amíg világos lesz számára a feladat.

Utasítás adásánál kerülni kell a bizonytalan választási lehetőséget sugalló megfogalmazásokat. ("Volnál szíves...?" "Mi volna, ha....?" Megtennéd, hogy...?" stb.) Gondoljuk végig előre, és tudassuk is a gyerek(ek)kel, hogy az utasítás teljesítésének és nem teljesítésének mik a következményei. Mi a jutalom és mi a büntetés? Lehetőleg kerüljük a rögtönzéseket. Ez a stílus a feszített tempójú tanításban lassúnak és időrablónak tűnhet, de mivel így nem szükséges állandóan fegyelmezgetni, hosszú távon beválik.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Segítenek-e a rutinok?

Igen, nagyon sokat. Az ismétlődő lépéseket rutinná kell alakítani a hatékony munka érdekében. Éppen olyan ez, mint a fogmosás. A rutin kialakulásáig állandóan figyelmeztetnünk kell a gyereket: ideje fogat mosni, használja a fogkrémet, ne túl sokat, ne túl keveset stb. A gyerek néhány hónapos gyakorlás után már meghatározott időben, magától mos fogat, nem kell szólnunk és ő se gondolkodik rajta. A rutin kialakításával gördülékenyebben mennek a dolgok és több idő marad a lényegi munkára. Az ehhez vezető lépések egyszerűek.

A naponta ismétlődő eseményeket, feladatsorokat ismételt bemutatással és magyarázattal alakítsuk rutinná, amelyben a gyerek pontosan ismeri az egymást követő lépéseket.

Hogyan segítsük a gyerekeket a munka megszervezésében?

A fimota gyereknek különös nehézséget jelent a tér- és idő szervezése. Általában gondot okoz neki, hogy reális tervet készítsen aktuális tennivalója elvégzésére és hogy a tervet végrehajtsa. Az osztálymunka sokféle szervezettsége kompenzálhatja gyengeségeit. A fimota gyerek nem képes egy összetettebb feladatot apró lépésekre bontani, ezért sokszor reménytelennek látja a feladatokat és így hozzá se fog. Segítsünk neki az első lépés megtételében, hogy képes legyen a pánikot legyőzni.

Például tesztdolgozat előtt mondjuk el, hogy milyen stratégiával érdemes dolgozni.

  • olvasd el az egészet lassan és alaposan
  • ne írj bele addig, amíg az egészet nem olvastad el
  • keresd meg azt a kérdést, melyre úgy érzed tudod a választ gondolkodás nélkül
  • olvasd el alaposan és válaszolj a kérdésre
  • keresd ki a következő könnyűnek tűnő kérdést, alaposan olvasd el és válaszolj
  • így haladj sorban
  • a legnehezebbek maradnak a végére, gondolkozz rajtuk, hátha eszedbe jut valami.
  • mindig figyeld az órádat hogy a dolgozatra szánt idő lejárta előtt legyen időd még azon gondolkodni, amiben bizonytalan vagy
  • ahol végképp nem tudod a választ, ott találomra írj be valamit, de csak a végén, amikor már biztos, hogy nem jut eszedbe a jó válasz.

Lehet, hogy most néhányan felszisszennek, mert nem helyes a gyereknek azt tanítani, hogy találgasson. Itt javaslatok szerepelnek, amiből mindenki ízlése szerint válogathat. Azonban nem véletlen, hogy a fenti példát hoztam. Nem elég ugyanis számon kérni a gyereket, hanem arra is meg kell tanítani, hogy a számonkérési helyzetet hogyan kezelje. Ha ezzel nem foglalkozunk, akkor a gyereket magára hagyjuk a problémával:  vagy rájön magától, vagy rosszul teljesít.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan növeljük a munka hatékonyságát?

A fimota gyerek nem érzi az idő múlását, nem tudja fölmérni egy-egy feladat időigényét. Valódi időérzék nem biztos hogy kifejleszthető a gyerekben, arra azonban  megtanítható, hogy figyelje az óráját. Munkavégzésnél a rendelkezésre álló időt is határozzuk meg, mert ezzel lehetővé tesszük, hogy önmagát folyamatosan ellenőrizze.

  • A munka egy-egy részének elvégzésekor adjunk megerősítést, esetleg iktassunk közbe kis szüneteket (még fizikai mozgás is lehet). Fokozatosan növeljük a szünetek közötti időtartamot.
  • Segítsük a gyereket azzal, hogy világosan meghatározzuk az elérendő szintet. Mondjuk meg például, hogy hány helyes válasz kell az ötös vagy négyes dolgozathoz, magyarázzuk el neki a munka szerkezetét stb.
  • Segítsünk a gyereknek elrendezni a padon és a padban az eszközöket. Ha a gyerek megszokott egy rendet, ahhoz később is ragaszkodik. A rendetlenség tovább hátráltatja a fimota gyereket.

Ebben a könyvben a fimota gyerekekről van szó, de ezek a módszerek minden gyereknél beválnak. A többi gyereknek is segít például, ha elmondjuk, a feladatlapok kiosztása után 15 percig lehet dolgozni. Állítsuk be az órákat, most 8:15 van és 8:30-kor mindenki leteszi a tollat. Kirakathatjuk az órákat a padra, hogy mindenki lássa, a kicsiknek felrajzolhatjuk a táblára, hol lesz a nagymutató stb.

 
 
 

Támogatni kell a gyereket abban, hogy az egyes problémáira megoldást keressen. Ha pl. rendszeresen elfelejti fölírni a házi feladatot, akkor a büntetésnél hasznosabb, ha ötleteket adunk neki. Használjon jegyzetfüzetet, vagy fűzzön rá a könyveire egy papírlapot, vagy kérje meg egy osztálytársát, hogy figyelmeztesse. Kisebb gyerek számára a tanár is beírhatja a nap végén a leckét, stb. Amennyiben a gyereknek van ötlete, hatékonyabb azt támogatni és segíteni őt a kivitelezésben.

A szórakozott gyereket nem lehet a feledékenységből „kigyógyítani”. Büntetésekkel legfeljebb az önértékelését romboljuk. A cél inkább az, hogy a gyerekben tudatosodjon a problémája, és keressen megfelelő eszközöket ennek csökkentésére. Ehhez adhatunk ötleteket és támogassuk, ha magától próbál valamit tenni. Ha a gyerek megérti, hogy mit várunk tőle és érzi a támogatást, a harmadik vagy negyedik kísérletre megtalálja a megoldást. A következő problémánál pedig még gyorsabb lesz.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Mennyi házi feladatot adjunk?

A fimota gyerek otthon az átlagosnál több időt tölt a könyv mellett, de hatékonysága rendszerint jóval az átlag alatt van. A hatékonysága növelése érdekében nem növelni, hanem csökkenteni kell a munkára fordított időt. A fimota gyerekeknek és szülőknek egyaránt kínszenvedés a házi feladat. Minden tanárnak határozott elképzelése van arról, hogy egy-egy évfolyamon a gyerekek mennyi időt töltsenek a délutáni tanulással.

Fontos azonban, hogy a pedagógus tisztában legyen azzal, hogy a házi feladat mennyiségével beavatkozik a problémás gyerek családjának az életébe is. A fimota gyerekek családjában a délután gyakran folyamatos veszekedéssel telik, ahol a szülő elkeseredett küzdelmet folytat azért, hogy a házi feladat elkészüljön. Nincs idő játékra, beszélgetésre, a többi gyerekre, stb. mert a leckének el kell készülnie. A gyerek tehát otthon sem lazíthat és az ideges, rossz légkörben még kibírhatatlanabbul viselkedik. Megutálja a tanulást, az iskolát és ennek megfelelően is fog viselkedni. A lecke mennyiségét nem lehet receptszerűen megadni, érdemes azonban néhány szempontot végiggondolni.

  • Kérdezzük meg a szülőtől, hogy mennyi időt vesz igénybe a gyermeknél a tanulás. Igazítsuk ehhez a feladatok számát.
  • Mindennap ellenőrizzük a fimota gyerek házi feladatát, és adjunk visszajelzést. Ez nemcsak neki fontos, hanem a szülőknek is. Sokat segíthet, ha a gyereknek van egy füzete, amibe a pedagógus bejegyzi, hogy minden rendben volt-e. Ebben az esetben a szülőknek módjában áll otthon megjutalmazni a gyereket.
  • A repetitív feladatok megtanulásához több időre van szükségük (pl. a 3-as szorzótábla megtanulásához, ha a gyerekeknek két napra van szükségük, akkor a fimota gyerek kapjon rá egy hetet).
  • Rövid gyakorlási szakaszra van szükségük. Az anyagot a szokásosnál kisebb egységekre kell bontani és rendszeresen kell ismételtetni. Ugyanakkor egy-egy tanulási szakaszon belül az ismétlések számát nem érdemes növelni, mert a fimóta gyerek a sokadik ismétlésben több hibát ejt, mint előtte.
  • Csökkenteni kell a házi feladat mennyiségét a gyerek képességeihez mérten. Például ha egy matematikai koncepció megértése érdekében 30 feladatot adunk a gyerekeknek, a fimota kapjon csak fele annyit, ez neki kb. ugyanannyi ideig tart.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan növelhetjük az oktatás hatékonyságát a fimota gyerekeknél?

  • Gondoljunk az előkészületre is:
  • Állítsunk össze tanulási útmutatót, ami a szülőt és a gyereket egyaránt segíti abban, hogy a tanulás rutinja kialakuljon.
  • pakolj el mindent az asztalról, ahol dolgozni fogsz
  • vedd elő az órarendet és rakd ki a másnapra szükséges könyveket, füzeteket
  • nézd meg tantárgyanként, hogy miből mi a lecke
  • döntsd el milyen sorrendben fogod megcsinálni a feladatokat, írd le egy papírra és   
  • sorszámozd be, hogy tudjad, mennyi feladatod van.

Szóbeli tanulás:

  • vedd elő a füzetedet és nézd meg, hogy miről volt szó a legutóbbi órán
  • fusd át, mit írtál a füzetbe
  • csukd be a szemed, dőlj hátra és emlékezz vissza, miket mondott a tanár
  • vedd elő a könyvet és olvasd át miről szól a lecke
  • oszd föl értelmes egységekre az egész leckét
  • adj minden egységnek címet
  • olvasd el az első egységet alaposan
  • tegyél föl kérdéseket, akár mondatonként
  • a könyvet nézve válaszolj a saját kérdéseidre
  • olvasd el az anyagot még egyszer
  • mint egy tanár a gyerekeknek magyarázd el, hogy miről szól ez a rész
  • "olvasd el ....egységet alaposan" résztől ismételd meg az egészet minden szakasszal
  • olvasd el az egészet még egyszer
  • az egész leckét magyarázd el valamelyik családtagodnak stb.

Mindez csak példa arra, hogy miképpen adhatunk konkrét segítséget a családnak és a gyereknek. Mindig pontosan mondjuk meg, mi az, amit feltétlenül tudni kell, ezt írásban is átadhatjuk, hogy a gyerek visszakereshesse később.

Bátorítsuk, hogy társakkal dolgozzon (pl. osztálytársai készítsenek jegyzeteket neki.). Ne csak az adott teljesítményt, hanem a javulást is erősítsük meg. A fimota gyerekek többsége nehezen tanul hallás útján, ezért a fontosabb dolgokat lehetőleg írásban is kapják meg a gyerekek. Biztosnak kell lennünk azonban abban, hogy a gyerek problémái között nem szerepel speciális tanulási probléma pl. dyslexia vagy dysgraphia, mert ez esetben éppen az olvasást, írást igénylő tanulása lesz a nehezített. Ilyenkor a szóbeli tanítás és számonkérés a kívánatos.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Milyen elvárásaink legyenek az írásos munkánál?

A fimota gyereknek gondot jelent gyorsan, tisztán és rendesen írni. Az éppen legfontosabb célt tartsuk szem előtt. Pl. ha a házi feladatban a fogalmazás a lényeg, akkor a fimota gyereket ne gyötörjük a külalakkal, mert nem képes egyszerre mindkettőre figyelni. Fogalmazásnál megengedhetjük, hogy a gyerek diktáljon a szülőnek vagy osztálytársnak. Amint lehet, tanuljon meg a fimota gyerek gépelni vagy számítógépbe írni, és engedjük meg ezek használatát.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan kérjük számon őket?

A lehetőségekhez képest biztosítsunk egyéni foglalkozást a számukra. A figyelem ilyenkor csak rájuk irányul, saját tempójukban jutnak információhoz, és páros helyzetben amúgy is együttműködőek és hatékonyak. Érdemes külön tesztelni őket, mert így a tudásukat mérjük és nem a figyelmüket. Soha sem szerencsés a gyerek viselkedését a tantárgyi osztályzatokba beszámítani. Ha mi magunk összekeverjük a szempontokat, akkor nem segítünk a fimota gyereknek rendezni a világot. Tudatosítsuk a gyerekben, hogy miben jó és miben szükséges a változás. Ha például a matematika feladat eredményét bekiabálja, a magatartásáért elmarasztalható, de a tudásáért dicséret jár.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Miként segíthetjük őket az osztálytermen kívül?

  • A fimota gyereket az osztálytársak gyakran piszkálják. Segítségre van szüksége, hogy kontrollját ne veszítse el
  • Érdemes olyan helyet biztosítani a számára, ahová elvonulhat
  • A fimota gyerekek maguk is érzik nyugtalanságukat. Képesek megnyugodni, megnyugtatni magukat, ha támogatjuk őket, amikor kifáradnak
  • Vezessük rá, hogy megértse mások érzéseit
  • A fimota gyerek nehezen alkalmazkodik a változásokhoz, ezért amikor ilyen várható, akkor előre figyelmeztessük őket és adjunk segítséget az alkalmazkodáshoz.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan segítsünk az önkontroll fejlesztésében?

A fimota gyerek nehezen tanulja meg, hogy viselkedése és annak következménye között kapcsolat van. Többnyire másokat hibáztat, ha valami rosszul sikerül. Ez nem jellemhiba, gyakran az eredményeket sem tulajdonítja önmagának. Hiányzik az önbizalma és a saját viselkedése feletti kontroll.

  • Fogalmazzuk meg világosan a viselkedési követelményeket
  • Írjuk le számára a viselkedést, a következményt és azt is, hogy más emberek mit éreznek, hogyan viselkednek. Pl. tudom, hogy csak bolondoztál, de emlékezz a szabályra "ne érj hozzá másokhoz". A gyerekeket felbosszantja vagy bántja, ha ütögeted vagy lökdösöd őket. Esetleg meg is sértheted őket, mert könnyű nagyobbat lökni, mint ahogy akartad. Kérlek tartsd a kezedet magad mellett amikor a teremben mész és ne érj hozzá másokhoz.
  • A fimota gyereknek nagyon fontos az azonnali megerősítés

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan büntessük őket?

A büntetés időnként elkerülhetetlen, még akkor is, ha tudjuk, hogy kevésbé hatékony mint a pozitív megerősítés. A fimota gyerek nem áll le gondolkodni azon, hogy amit csinál, annak negatív következményei lesznek. A szülők és a pedagógusok gyakran panaszkodnak, hogy a fimota gyereket nem érdekli a büntetés, nem hat rá.

  • Mérjük fel, hogy egy bizonyos helyzetben milyen jutalmazási lehetőségek vannak, és ezt tudassuk a gyerekkel. A jutalmazás mindig előzze meg a büntetést.
  • A büntetés leghatékonyabb módja a kikapcsolás. A  kontrollálatlan, agresszív vagy veszélyes viselkedést azonnal állítsuk le és a gyereket "kapcsoljuk ki " a helyzetből. A "kikapcsolás" azt jelenti, hogy a gyereket kivonjuk a másokkal való interakcióból, vagy az adott tevékenységből.
  • A kikapcsolás akkor hatékony, ha a tanár gyorsan lép közbe, mielőtt még a nemkívánatos viselkedés kibontakozott volna
  • A kikapcsolás rövid ideig tartson és a gyerek térhessen vissza, amikor úgy érzi, hogy képes az adott szabályoknak megfelelően viselkedni. Sose felejtsük el, hogy a büntetés nem önmagáért van, még akkor sem, ha nagyon mérgesek vagyunk. A büntetés célja az, hogy a gyerek önkontrolljának a kialakulását elősegítsük.

Segítséget jelent, ha az iskola egy büntetés hierarchiát állít föl, amit a minden gyereknél kiszámítható módon alkalmaz. Például:

  • szóbeli figyelmeztetés
  • emlékeztetés a viselkedés következményeire
  • felírás a táblára
  • valamilyen privilégium megvonása
  • kikapcsolás a padból
  • az osztályból
  • igazgatóhoz küldés

A büntetés során fontos az alábbiakra ügyelni:

  • a tanár ne veszítse el önkontrollját
  • nyugodtan és egyértelműen figyelmeztesse a gyereket a következményekre

Vigyázat: a fimota gyerek a legtürelmesebb szülőt vagy pedagógust is kihozza időnként a sodrából. Segítséget jelent, ha a pedagógus szem előtt tartja, hogy a gyerek viselkedése a problémájából fakad és nem azért csinálja, amit csinál, hogy őt megőrjítse.

  • mindig a legenyhébb büntetéssel kell kezdeni
  • többször is ellenőrizni kell, hogy a gyerek tisztában van-e a szabályokkal és a szabálysértésért járó büntetésekkel
  • a büntetést mindig azonnal, következetesen kell adni, hogy a gyerek megtanulja a viselkedést és a következményt összekapcsolni

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Hogyan lehet speciális figyelmet fordítani egy gyerekre, amikor 22 másik is van mellette?

A jó pedagógus minden gyerekéről tudja, hogy az miben tehetséges, és hol szorul segítségre, miben van szüksége fejlesztésre. Egy ilyen rendszerbe belefér a fimota gyerek is. Ő az aki nagyon nyugtalan vagy belebeszél az órába, de ő az is, aki rendkívül segítőkész és figyelmes, ő vesz minden változást először észre stb. A fimota gyerek ott van az osztályban akkor is, ha mi nem veszünk tudomást a problémájáról. Fokozott figyelmet igényel akkor is, ha ezt nem akarjuk megadni. Jobban jár ezért a tanár, ha szembenéz a problémával, és keresi a megoldás lehetőségeit.

vissza a tartalomjegyzékhez

 

Milyen az a pedagógus, aki még a fimota gyerekre is tud figyelni?

Kiegyensúlyozott, nyugodt, szakmailag felkészült, a gyerekeket értő és szerető ember. A fimota gyerek igazi kihívás a pedagógus számára. A fimota gyerek nem tiszteli a tekintélyt, mindenhol ott van, állandóan kíváncsiskodik, mindenre magyarázatot szeretne kapni, gátlástalanul vitába száll velünk. Nem figyel amikor kérjük rá, de mindent amit nem kellene észrevesz és azonnal szembesít bennünket saját meggondolatlanságunkkal. A fimota gyerek állandó készenlétet, határozottságot, tiszta fejet és döntésképességet kíván azaz érett személyiséget.

A fimota gyerek érzékeny műszere a pedagógus emberségének, felkészültségének és idegállapotának. A jelenlegi helyzetben a pedagógusoknak nagyon sok tennivalója van azon a területen, hogy kiharcolják maguknak azokat a jogokat és feltételeket, amelyek biztosítják, hogy munkájukat jó kedvvel és hatékonyan végezhessék.

vissza a tartalomjegyzékhez