A szavak ereje

A nagycsoport idején fedezik fel a gyerekek, hogy a szavaknak micsoda súlya van. Elég egy szó és a másik sírva fakad, nevetni kezd vagy megsértődik. Ilyenkor tanulnak meg csúnya szavakat is. Nagy izgalommal tudják mondani, hogy kaki, pisi és aztán lesik a hatást. 

Ez a rácsodálkozás aztán elmúlik és a beszéd, a kommunikáció nagy része automatikussá válik. Megszokott helyzetekben megszokott dolgokat mondunk. Legtöbbször oda sem figyelve. Munka után az otthoni rutinban a “beszélgetések” is a megszokott módon folyhatnak, gyerekkel, házastárssal egyaránt.

A gyerekek felé utasítások, számonkérések, figyelmeztetések, irányítások és általános dicséretek: hozd ide, tedd oda, megcsináltad, csináld meg, ha nem csinálod akkor …..........., ügyes vagy és hasonlók. 

Gyakran a kérdések is inkább beszélgetést gátlók, mint azt segítők: Jó voltál? Megetted a tízóraid? Mi volt az ebéd? Feleltél? 

Nincs is ezzel baj, ha a rutinok hatékonyan mennek és utána mindenki leül a vacsora asztalhoz és ott, egy oldott, jó hangulatú beszélgetés zajlik. Vagy fürdés közben bolondozunk, mesélünk, beszélgetünk a gyerekkel, gyerekekkel.Az idő nyomása, a feszített tempó arra készteti a szülőket, hogy röviden, határozottan beszéljenek a gyerekkel. Sokan, akik nem ilyenek, azok meg kérnek, ezerszer elmondják és a végén már könyörögnek. Bár ez a két stratégia stílusában nagyon eltér, de a lényegét tekintve mégsem, hiszen mindkettő feszültséget gerjeszt.

Az előbbi esetben a szülő nagyon fegyelmezetten, mint egy őrmester próbál kemény lenni, amitől elfárad érzelmileg és testileg egyaránt. A másik esetben a fáradtsága, mint depresszió és reménytelenségség jelenik meg.

A feszültségtől és fáradságtól mindenki szuper érzékeny lesz. Egy rossz szó, egy félreértett mozdulat és már veszekedés van. Mint a vulkánból a láva, kiömlik a sok felgyülemlett feszültség és utána jön egy rövid megkönnyebbülés. 

Ahol a láva módszer mint stress- és feszültségoldó stratégia a rutin részévé vált, ott nem lehet egy mély levegővel, holnaptól másképp csinálva átállítani a családot. De fokozatosan, az apróbb változásokat észrevéve, megerősítve mindent megváltoztathatunk.

Legkönnyebb azzal kezdeni, hogy utasítások, figyelmeztetések helyett elkezdjük kérdezni a gyereket. “Hét óra van, szerinted mi következik a napirend szerint? Szeretnél vacsora előtt fürdeni? Szerinted tíz perc elég lesz, hogy kitaláld a játék végét? Éhes vagy? Tudnál segíteni megteríteni?” 

A kérdésekkel gondolkodásra, választásra és döntésre ösztönözzük a gyereket. Ezzel segítünk rögzíteni a feladatokat, ugyanakkor az önállóságát, az önbizalmát is erősítjük.

A szülőket pedig a kérdezés megvédi attól, hogy negatív reakciókat adjanak. Azt sugároznak a gyerek felé, hogy elismerik és elfogadják, hogy van választási és döntési joga.

Ugyanakkor az is egyértelművé válik, hogy az adott dolgot nem azért kell megcsinálni, mert a szülő utasította rá a gyereket, vagy mert érzelmileg kizsarolta, kikönyörögte vagy erőszakkal kikényszerítette. Hanem azért, mert ez a dolgok rendje. Egyáltalán nem merül fel, hogy kell-e? miért kell? kinek a kedvéért? Tudjuk, hogy kell, de abban van és lehet választás és döntési lehetőség, hogy…............ és itt fontos, hogy a szülők előre tudják, mik a határok, ne rögtönözzenek. 

Pl. van, ahol rugalmas lehet, hogy előbb van a vacsora és utána a fürdés vagy fordítva, ha pl. egy gyerek van, vagy a szülők már korán otthon vannak, lehet a vacsora időpontját bizonyos határokon belül tologatni. De ott ahol a testvér 7-re ér haza az edzésről és ilyenkor nagyon éhes, akkor a vacsora időpontja jó ha kötött és nem kínálunk választási lehetőséget egyik gyereknek sem, ha azt akarjuk, hogy tudjon a család együtt vacsorázni.

A kérdés feltevésnek az is egy előnye, hogy igazi kérdést nem lehet automatikusan feltenni, így a szülő magát is gondolkodásra készteti, ezzel a figyelmét is a helyzetre irányítja. A gyerekek érzik és tudják, mikor figyelnek rájuk, ezért is nem reagálnak az automatikus kommunikációra. Megvárják, míg rájuk figyelnek, még akkor is, ha az negativ töltetű lesz.

A kérdezős módszerrel tehát, megállíthatjuk a kommunikációs automatizmusainkat és a hétköznapi rutinokat az érzelmi síkről átterelhetjük a realitások és a valóságos összefüggések szintjére. Ezzel sok feszültséget kivezethetünk a család életéből. 

Ha tetszett a post, akkor kérem, hogy a like gomb megnyomásával jelezzen vissza. Ha gyereknevelési kérdése vagy nevelési nehézsége van, akkor kérjen online konzultációt a fimotaidopont@gmail.com email címen. A szerzőről találhat információt a www.drlaszlozsuzsa.com vagy a www.fimota.hu oldalon.