Hogyan adjuk a zsebpénzt a gyerekeknek?

A zsebpénz lehetőséget ad arra, hogy megtanítsuk a gyereket a pénzzel bánni. A gazdálkodás feltétele, hogy pontosan tudni kell, mikor mennyi bevételem van és kellő önállóságom, hogy én döntsek a pénz elköltésének a módjáról.

Ezért érdemes minden héten azonos időben adni a zsebpénzt. Mindig ugyanakkora összeget. (egy hónap áttekintése még a felnőttnek is nehéz)

Mivel a célunk a tanítás, ezért meg kell tervezni, ki kell találni, hogy mire fogjuk adni a zsebpénzt. Kezdetben érdemes édességre matricára, kártyára, újságra, vagy más apróságra, amit megszoktunk venni a gyereknek.

Például, azt mondom, hogy „Mostantól te fogod megvenni a csoki és rágógumi szükségletedet a zsebpénzedből. Neked kell eldöntened, hogy melyikből mennyit veszel. Ezen a pénzen tudsz venni két Milka csokit és egy doboz rágót, vagy két doboz rágót és csak egy csokit.” A megbeszélés szerint, mi ezeket kihagyjuk az otthoni repertoárból. Természetesen  étkezések után ugyanúgy kaphat fagyit vagy sütit, mint eddig, de nem tartunk, a fenti esetben otthon a kedvenc Milka csokijából és rágójából.

Sokféleképpen csinálhatjuk pl. ha van iskolabüfé akkor adhatunk arra is pénzt, de lehet, hogy a ceruzatartó feltöltésére adjuk.

Azt már az első megbeszélésen tisztázni kell, hogy, ami a családi értékrend szerint nem helyes, azt nem vehet. A kis gyereknél ezt könnyen tudjuk kontrollálni, mert többnyire mi is ott vagyunk a vásárlásnál. Ha belenő a rendszerbe akkor nem fogja rendszeresen megszegni a szabályt, mert ha megteszi, akkor rosszul érzi magát tőle.

A kicsinél még segíteni kell, pl. el kell vinnünk a boltba. Természetesen  tanácsot is adhatunk, figyelmeztethetjük, de a döntést mindig neki kelljen meghozni. Soha ne legyünk erőszakosak! Ebben a helyzetben tét nélkül, a szemünk előtt, biztonságban tanulhatja meg, hogyan kell gazdálkodni. A nagyobbak már nem feltétlenül akarnak velünk mindent megosztani. Ahogy nőnek mindig egy kicsit nagyobb teret kell adnunk nekik.

Akkor érdemes elkezdeni a zsebpénz adását, amikor a gyereknek már van számfogalma, azaz 6-7 éves kor körül. Mindig valódi pénzzel kezdjünk, mert a gyerek gondolkodása ebben a korban még konkrét. Így sokkal gyorsabban tanulnak. Ha nagyobb gyereknél akarjuk bevezetni a rendszer akkor is eleinte jobb, ha készpénzzel próbálkozunk.

Figyelni kell arra is, hogy mikor van alkalma költeni a pénzét. Az nem segít, ha csak a hipermarketben költhetné, de oda csak ritkán visszük magunkkal. Az a jó, ha a közeli boltokban tud vásárolni, ahol gyakrabban megfordulunk.

A zsebpénz arra is lehetőséget kínál a szülőknek, hogy ne csak beszéljenek, hanem meg tudják tapasztaltatni a gyerekkel fontos dolgokat. Pl. hogy egy dolog megéri-e az árát. Ezt hiába magyarázzuk, nem hisz nekünk, mert a vágya nagyon erős. Ugyanakkor ha egyszer kétszer pórul jártak, igen hamar megtanulják, hogy nem adnak pénzt ócskaságért. Tehát figyelmeztetjük a gyereket, de joga van kipróbálni.

Sokszor büszkék rá a szülők, hogy milyen spórolós a gyerek. Nem költi el a pénzét, vagy egy évig is gyűjti, hogy megvehessen egy értékesebb játékot. Ennek nem kell örülni, mert ez azt jelenti, hogy nem jól találtuk ki a rendszert.

A jó rendszerben a gyerek elkölti a pénzét és utána szenved, hogy nincs, és számolja a napokat, hogy mikor kapja a következő zsebpénzét. Ha egy párszor már megjárta, akkor majd elkezd azon gondolkodni, hogy csinálhatná-e másképp.

A gyerekek személyiségétól is függ, hogy ez a feladat könnyebb vagy nehezebb neki. Egy szorongó, nehezen döntő gyereknek az az egyszerűbb, hogy nem hoz döntést azaz „spórol” vagy egy olyan drága dolgot választ, amivel a döntést elodázhatja. Ez nem gazdálkodás.

A gazdálkodás ott kezdődik, amikor a gyerek számolgat, hogy „Ha egy csomag twixet veszek abban 10 kicsi darab van, akkor mindennapra jut egy, sőt még tartalékom is lesz. Így sokkal jobban járok, mintha a nagyot veszem, mert akkor abból csak hármat tudok venni.”

Azt, hogy mennyi pénzt adjunk, érdemes az életkorhoz kötni. Így a testvérek között különbség is természetesen adódik. A nagyobb gyerek több pénzből gazdálkodhat, több döntést hozhat, mert már önállóbb. Annak is jó üzenete van, hogy a születésnapon van a zsebpénzemelés. Lehet annyiszor 100 Ft ahány éves. De azon is múlik, hogy miről állapodtunk meg, hogy mit vehet a zsebpénzén.

Kártyát akkor érdemes adni, amikor már úgy ítéljük, hogy számolgat, variál, beoszt, azaz feltételezhetjük, hogy kezdi kapizsgálni a pénz értékét a gazdálkodás lehetőségeit.

Ha lehet, ne adjunk kölcsön a gyereknek! Természetese,n ha van pénze csak éppen nincs nála, akkor kifizethetjük helyette, de ahogy hazaérünk, azonnal számoljunk el. Nem szabad elfelejteni, de elhalasztani sem.

Ha szeretne valamit megvenni, de nem elég a pénze és könyörög, hogy majd a jövő hetiből megadja, semmiképpen ne engedjünk. Azt kell megélnie, hogy vár egy hetet,  meg lesz a pénze, és akkor megveheti. A felnőtteknek is nehéz kivárni, de nem szabad elvenni a gyerektől az erőfeszítés révén megtapasztalt örömet. Azt az élményt, hogy meg tudta csinálni, türelmes volt, kitartó, és nem tartozik senkinek semmivel. Büszke lehet magára és a szülők is nagyon büszkék legyenek rá!

A szülők sokszor úgy találják logikusnak, hogy ha a gyerek valami kárt okozott akkor azt levonják a zsebpénzéből. Ha ez azt jelenti, hogy akkor fél évig nem fog kapni zsebpénzt akkor ennek semmi értelme. Inkább csak kárt okozunk. A gyerek úgy gondolja, hogy akkor nincs is zsebpénze és nem foglalkozik vele, esetleg megpróbál más úton pénzt szerezni. A cél az, hogy a zsebpénz megvonással éreztessük, hogy most kevesebb a pénze, hogy veszteség érte. Ezt úgy lehet elérni, hogy a pénze harmadát vonjuk el, és nem feltétlenül az egész összeget akarjuk kifizettetni, hanem pl. három hónapig kap kétharmad zsebpénzt. az idő hosszúsága elsősorban azon múlik, hogy hány éves a gyerek. Ha az a célunk, hogy a gyerek tanuljon, akkor meg kell tapasztalnia, a veszteségét. De például adhatunk lehetőséget, hogy munkával keressen pénzt és természetesen a helyrehozásról sem szabad megfeledkezni. Erről majd külön írok.

Tehát, az átgondoltan adott zsebpénz segít a gyereknek felkészülni a felnőtt életre. A szülőnek pedig képet ad arról, hogy a pénzügyek terén milyen nehézségei vannak vagy lehetnek  a gyereknek. Így még lesz idő segíteni.