dr. László Zsuzsa blogja

Képesség és készség

Mi a különbség? A képesség az öröklötten magunkkal hozott lehetőség, ami gyakorlás révén készséggé alakítható. Pl. az embernek adott a képessége a biciklizéshez. A cápának lába nincs hozzá, a víziló túl nehéz hozzá, a csecsemőnek pedig a mozgásszabályozása nem elég érett hozzá. Ha minden feltétel adott, pl. a gyerek már hároméves, akkor képessé válik arra, hogy megtanuljon triciklizni és 4-6 éves korára lesz az egyensúly érzékelése és idegrendszeri érettsége olyan szintű, hogy képessé válik a kétkerekű biciklizés megtanulására.

Az auditív észlelés

Életünk tele van zajokkal, zörejekkel, neszekkel. Ezek gyakran előjelző vagy figyelmeztető értékkel is bírnak, ezért a felismerésnek, azonosításnak különös jelentősége van. Gondoljunk arra, hogy milyen félelmetes, ha ismeretlen helyen nem azonosítható hangokat hallunk. Az auditív észlelés a következő részekből áll össze:
Alakállandóság: pl. a porszívó vagy az anyánk hangjának azonosítására való képesség
Figura-háttér: az adott zaj vagy hang, beszéd kiválása a háttérből pl. az apa utasításának a meghallása, miközben szól a TV

Hogyan büntessük a gyerekeket?

Egyetlen szülő sem szereti bántani a gyerekét. Ugyanakkor, ha rosszat csinál, akkor el kell venni a kedvét, hogy ezt megismételje. Ez egy tanulási alaptörvény, amit ösztönösen mindenki tud. Ha sikerült észrevétlenül kilopni a csokit a szekrényből, akkor nagyobb valószínűséggel próbálja meg legközelebb is a gyerek, mint amikor észrevették a szülők és balhé lett belőle.

 

Amikor történik valami és a szülőben felmerül, hogy most kellene büntetést adni, akkor a legtöbb szülő, már ettől a gondolattól feszültté válik, mert min kell gondolkodni? Hát azon, hogy mi fájna a gyereknek annyira, hogy ne csinálja többet.

Mekkora burok legyen a gyerek körül?

Sokan úgy képzelik, hogy a gyerekeket meg kell kímélni a kellemetlen dolgoktól. Mik ezek a kellemetlen dolgok? Pl. a bevásárlás, rezsi, posta, levelek, számlák, kádsúrolás, mosás, főzés, vasalás, tömegközlekedés stb. olyasmik, ami nélkül az élet nem megy, amit én leginkább életismereti tapasztalatoknak neveznék.

Ha burokban neveljük a gyereket nem fogja érteni a világ működését, nem tudja felmérni saját erejét, határait és állandóan szorongás telepedik rá. Amikor a burokból ki kellene lépnie, hatalmas stresszt fog átélni. Sok gyerek el se mer indulni.

Miért fontos a sor-sorozat sorrend tanítása?

Az, akinek a szerialitás (sor-sorozat-sorrend) készségének fejlődése elakad, annak az iskolában komoly nehézségei lehetnek: írás, olvasás, számolás nehézsége, figyelem- és magatartási problémák.

Az írás, olvasás, számolás a téri és vizuális sorrenden alapul. A szövegértés, számolás és egyéb gondolkodást igénylő területek pedig nagyrészt az ok okozati összefüggésekre építenek. Maga az iskolai lét, az arra való felkészülés és az abban való lét pedig az idői sorrendiség értését követeli. Tehát az a gyerek, akinek a szerialitás készségével problémája van, sokszor nincs képben, nem tudja a rutinokat megjegyezni. Olyan mintha nem figyelne és nem jegyezné meg a dolgokat. Gyakran nem azt csinálja, amit elvárnak tőle, nem érti, mi történik körülötte vagy miért az történik, ami.  

Hogyan őrizzük meg a gyerekünk tehetségét?

Van olyan tehetség, ami mindenen áttör, van amelyiket fel sem ismerik és van olyan, ami elhal. A köztudatban gyakran azt tekintik tehetségesnek, aki erőfeszítés nélkül átlagon felüli teljesítményt nyújt. Népszerűek a tehetségkutatók, ahol hétköznapi emberekről derülhet ki, hogy micsoda különleges tudással rendelkeznek.

Tudjuk-e mit akarunk a gyerektől?

Általában biztosak vagyunk benne, pedig lehet, hogy nem is egyértelmű. A közös étkezés példáján próbálom meg bemutatni, hol lehet elcsúszni.

Az étkezéskor elhangzó utasítás, figyelmeztetés, számonkérés „Tedd le! Ne nyúlj bele! Hányszor mondtam már! Azonnal fejezd be! Nem mehetsz el!” stb. nem tekinthető tanításnak, ezek csupán fegyelmezések.

Gondolhatja a szülő, hogy ebből a gyereknek tudnia kellene, hogy mit csináljon. De igazából csak azt tudja, mit ne csináljon. A rászólások feszültséget keltenek, és nemigen változtatnak a gyerek viselkedésén. A légkör azonban elkerülhetetlenül feszült lesz, ami gyakran robbanáshoz is vezet.

 

Mire jó a mutatós óra?

Egyre többször hallom, hogy a gyerek nem tanulta meg, nem akarja megtanulnia mutatós óra használatát. Vagy a szülőknek nem tűnik fontosnak, hogy ebbe energiát tegyenek. Mire jó a mutatós óra, ha van digitális?
 
A mutatós óra leolvasásával, egészen könnyedén sokféle idegsejt és agyterület között építhetünk ki kapcsolatot, a mintázat felismeréstől, az elvonatkoztatáson, a szimbolikus gondolkodáson át az időfogalmának megértésén, az életszervezésen át egészen az élet értékének és végességének a megértéséig.
A mutatós óra leolvasása az időfogalmát alakítja ki a tudatunkban és az életünk, ez által az irányítását teszi megélhetővé. 
Ha az időfogalom kialakult, akkor a digitális óra használata már csak ízlés kérdése. Fordítva azonban nem lehet. A digitális óra leolvasása egy mintázat felismerés, amihez lehet akár cselekvéseket is társítani, de ez soha nem lesz ennél több. 

Adhd-s-e a sokat mozgó gyerek?

Természetesen felmerülhet a kérdés, előtte azonban érdemes néhány dolgot megfigyelni. Vannak helyzetek, amikor egy gyerek esetében normális a sok mozgás.
Tíz-tizenegy éves korig a gyerekeknek nagy a mozgásigénye, a kicsik futnak, másznak bicikliznek, a kisiskolások általában szeretnek sportolni, táncolni vagyis szervezett mozgásokban is részt venni. A kiskamaszok a hormonműködés beindulásakor fáradtak, nyűgösek. Ilyenkor leginkább feküdni szeretnek, de átlendíthetők és ezt a szakaszt elhagyva újra visszatér az energiájuk.

A szavak ereje

A nagycsoport idején fedezik fel a gyerekek, hogy a szavaknak micsoda súlya van. Elég egy szó és a másik sírva fakad, nevetni kezd vagy megsértődik. Ilyenkor tanulnak meg csúnya szavakat is. Nagy izgalommal tudják mondani, hogy kaki, pisi és aztán lesik a hatást. 
Ez a rácsodálkozás aztán elmúlik és a beszéd, a kommunikáció nagy része automatikussá válik. Megszokott helyzetekben megszokott dolgokat mondunk. Legtöbbször oda sem figyelve. Munka után az otthoni rutinban a “beszélgetések” is a megszokott módon folyhatnak, gyerekkel, házastárssal egyaránt.

Oldalak