Miért fontos a sor-sorozat sorrend tanítása?
Az, akinek a szerialitás (sor-sorozat-sorrend) készségének fejlődése elakad, annak az iskolában komoly nehézségei lehetnek: írás, olvasás, számolás nehézsége, figyelem- és magatartási problémák.
Az írás, olvasás, számolás a téri és vizuális sorrenden alapul. A szövegértés, számolás és egyéb gondolkodást igénylő területek pedig nagyrészt az ok okozati összefüggésekre építenek. Maga az iskolai lét, az arra való felkészülés és az abban való lét pedig az idői sorrendiség értését követeli. Tehát az a gyerek, akinek a szerialitás készségével problémája van, sokszor nincs képben, nem tudja a rutinokat megjegyezni. Olyan mintha nem figyelne és nem jegyezné meg a dolgokat. Gyakran nem azt csinálja, amit elvárnak tőle, nem érti, mi történik körülötte vagy miért az történik, ami.
Az életünk gondolkodásunk alapja az egymásutániság, a sorok sorozatok észlelése, megértése majd tervezése. Folyamatokban élünk, mindenben ezt keressük. Tudni akarjuk, hogy milyenek voltunk kicsinek, milyenek voltak az őseink és milyen volt az emberiség, a világ mielőttünk. Összehasonlítjuk ezzel a jelenünket és tervezzük a jövőnket.
Az események egymásutánisága mellett, időben is rendezzük a dolgokat és keressük az ok okozati kapcsolatokat, mi volt előbb, minek mi lett a következménye. Ahhoz, hogy képesek legyünk döntéseket hozni, akár mindennapi apróságokról, pl. kell-e pulóvert vennem vagy vegyek-e tejet, egészen addig, hogy váltsak-e munkát vagy elköltözzünk-e, képesnek kell lenni az adott folyamatot átlátni.
Ez a nagyon bonyolult gondolkodási képesség egy több lépcsőben egymásra épülő készségek sorozata. Úgy kell elképzelni, mint amikor valaki gitározni tanul. Először csak penget, majd egy két akkordot játszik, majd dallamokat és egyre bonyolultabb ritmusokat. Természetesen mindenféle ember van, a tehetségtelentől az igazi művészig, mindenki más szintre képes eljutni az adottságaitól függően.
Van azonban egy nagy különbség a szerialitás készségéhez képest, mégpedig, hogy a gitározás nem kötelező, anélkül lehet élni, hogy valaki nem tud gitáron játszani.
A szerialitás készsége azonban az életben való jó működéshez nélkülönözhetetlen, és egyébként a gitározásnak is alapfeltétele.
Hogyan tudjuk ebben a gyerekeket segíteni? A kisgyerek először azt tanulja, hogy két dolgot összekössön, pl. már egy féléves gyerek is ugrál a nagypapa ölében, mert a nagypapa lovagoltatni szokta a térdén, azt is tudja, hogy ha beültetik a székébe akkor enni fog kapni. Később az eseményeket is összeköti, evés után már várja, hogy a kádba mehessen. Az ismétlődő dolgok sorrendje hamar rögzül.
Ezért is fontos pl. a napirend, mert nem csak érzelmi biztonságot ad, hanem a gondolkodás fejlődésének is fontos része. A kisgyerek életében a rutinok, az ismétlődés, az időpontok tartása eredményezi a leggyorsabb tanulást.
Ilyenkor hamar kialakul a biológiai ritmusa. A szülő tudni fogja, mikor lesz majd éhes, álmos, mikor kell pelenkát cserélni. Ezért ezeknek a testi funkcióknak a felismerését is könnyebben tudja megtanítani a gyereknek is. Ehhez a stabilitáshoz könnyen kapcsolódnak az események.
Egy éves kor körül indul a kísérletezés kora, amikor a dolgok közötti összefüggéseket tanulmányozza a gyerek. Mi mibe fér bele, előbb ki kell nyitni a dobozt, hogy bele tehessen valamit, előbb le kell tennem azt, ami a kezemben van, hogy felvehessem a másik dolgot. A sorrendet nem lehet felcserélni. Élénken tanulmányozza a szülő arcát is miközben tizedszer dobja le a kiflijét a földre.
A dolgok térbeli, időbeli ok okozat összefüggéseit egyre bonyolultabb szinten kell kezelnie a gyereknek. A totyogóknál sokszor tetten érhetjük. Kiborulásaik leggyakoribb oka, hogy nem értik, előbb fel kell venni a kabátot, hogy kimehessünk vagy le kell venni a ruhát, hogy fürödhessen. A hároméves meg azt nem érti, hogy ha játszótér után a szobában lehet még játszani és utána jön a vacsora, akkor mit akar azzal a szülő, hogy megmondtam a játszótéren, ha sokáig maradunk, akkor nem lesz idő itthon is játszani. Ez egy magasabb szint, amit a gyerek nem ért. Hat éves kor alatt még akkor sem érti, ha megfelelő érzelmi intelligenciával ki tudja találni és képes engedelmeskedni a szülői akaratnak.
A szülőknek van biológiai programja arra, hogy tudják a sorrendet tanítani kell. Sokszor mondják a gyereknek, hogy először ezt majd utána azt csináljuk. Mint ahogy azt is, hogy ha ezt ide teszed, akkor az történik, hogy.... Azonban egy kis tudatosság nem árt. Az óvodáskorban alakul ez a készség, ezért 6-7 éves korig érdemes minden részletet kimondani. Könnyű ellenőrizni, hogy mit tud már a gyerek, mert mondja magától.
Amikor már elég jól beszél a gyerek, akkor egyre gyakoribbá válnak a múlt eseményeiről való beszélgetések. Kifejezetten szeretik, kérik, hogy beszéljünk arról mi történt tegnap, a múlt héten, karácsonykor vagy amikor kicsi volt.
Nagyon jó szokás, ha este vacsora közben vagy alvás előtt az ágyban átbeszéljük a napot. A felkeléstől kezdve lépésről lépésre felidézzük, hogy mi történt. Nyilván ez az elején csak a szülőnek megy, de ha rendszeresen csináljuk, akkor egyre jobban bekapcsolódik a gyerek is.
Ez, természetesen a memóriát is fejleszti. Nagyon szeretik azt is, ha előre elmondjuk, hogy mi fog történni pl. kimegyünk az ajtón, először te mész ki utána én, akkor becsukom az ajtót és beleteszem a zárba a kulcsot stb. Egyre inkább bevonjuk. Általában, ha már tudják, unják.
Játékok, munkafüzetek készülnek a gyerekeknek, a mondókák, népi játékok, dalok szintén használhatók, pl. ’Én elmentem a vásárra... „ A gyerek szeretik azt csinálni, ami az adott fejlődési szinten segíti őket. Többnyire azt utasítják el, ami még korai, azért túl nehéz. Ilyenkor lépjünk egy szinttel lejjebb.
Rengeteg játékot találhatunk ki magunk is. Pl. rakjon sorba a gyerek bármit nagyság vagy szín szerint, aztán fordított sorrendben. Mindjárt láthatjuk is, hogy négyéves kor alatt nemigen tudnak egy sorozatot megfordítani, ez csak később alakul ki 5-6 évesen. De bevonhatjuk a főzésbe, terítésbe, takarításba, mivel bármilyen munka megkívánja a helyes sorrend tartását.
Ha felmerül a gyanú, hogy a gyereknek nehézsége van a szerialitás (sor-sorozat-sorrend) területén, különösen a beiskolázás előtti évben, feltétlenül forduljunk fejlesztőpedagógushoz, hogy egy szűrővizsgálatot végezzen. A fent leírt praktikákkal természetesen a fejlesztést is tudjuk támogatni.
Ha tetszett a post, akkor kérem, hogy a like gomb megnyomásával jelezzen vissza. Ha gyereknevelési kérdése vagy nevelési nehézsége van, akkor
fimotaidopont@gmail.com
https://fimota.hu/.../dr-laszlo-zsuzsa-gyakori-kerdesek...