Hogyan segítsük a készségek kialakulását a gyerekeknél?

Mindenki szeretné a gyerekéből kihozni azt a tehetséget, ami benne lakozik. Mi az amivel segíteni tudjuk és van-e olyasmi, amivel hátráltatjuk?

A gyerekek nem üres lappal érkeznek a világba. A szüleiktől öröklötten hoznak egy genetikai készletet, ami a fejlődésük alapját adja. Fekete hajú és fekete szemű szülőknek, nagy valószínűséggel a gyerekei is fekete hajúak és fekete szeműek lesznek. A magasságuk azonban már nemcsak a szülők magasságától, de a táplálkozás színvonalától is függ majd.

Az a gyerek, aki szegény környezetben, nélkülözve, kevés fehérjéhez jut az, alacsonyabb lesz a várhatónál, mint ahogy a jó környezetben élő egészségese és bőségesen étkező gyerek magasabbra nő.

Épp így, a széltől is óvott, mindig tisztántartott gyerek hajlamosabb lehet a betegségekre és az allergiákra, mind az a gyerek, aki nagyon sok időt tölt a szabadban rohangálva, önmagát rendszeresen összekoszolva. Sőt ezeknek a gyerekeknek a mozgása ügyesebb, az érzékszerveik is élesebbek és a gondolkodásuk gyorsabb.

A gyerekek biológiai programja diktálja azt, hogy adott életkorban milyen dolgokat kell csinálni, gyakorolni. Ez az élet első, második évében elég egyértelmű, hogy éppen melyik készség fejlődése áll az előtérben. Ahogy múlik az idő úgy válik minden egyre bonyolultabbá.

Konkrétan, amikor egy éves kora körül a gyerek járni kezd, akkor senkinek nem jut eszébe, hogy ugrani tanítsa, mert világos, hogy előbb meg kell tanulni önállóan járni. Két éves kora körül már stabilan járnak a gyerekek és akkor megpróbálnak ugrani, ami először csak azt jelenti, hogy behajlítják a térdüket és hirtelen kiegyenesednek. Három évesen azonban már el tudnak szakadni a földtől. Ekkor elkezdődik a mászókás időszak. Ugyanígy egymásra épülve történik minden más készség kialakulása is és ezek a lépések nem cserélhetők fel. Nem lehet megtanulni szorozni addig amíg nem tud valaki összeadni.

Ahogy nő a gyerek úgy válik egyre nehezebben felismerhetővé, hogy mit tud és mi nem. Felmerül az a kérdés is, hogy mennyire kellene tanítani a gyereket. Készítsük az iskolára vagy inkább ne. Egy példán szemléltetem, hogy mi a jó stratégia.

Midig azt kell figyelni, hogy mi érdekli a gyereket. Például, a finommotorika, (ami többek közt az írás alapkészsége) fejlődésének egyik összetevője a vágás, ami olyasmi, mint a nagymozgásoknál az ugrás Három éves kor előtt még nem elég összerendezett a mozgás hozzá. De három éves kor után meg minden gyerek vágni szeretne. Ilyenkor szokták ellopni az ollót és levágni a hajukat, vagy a függöny rojtját.

Amikor valaki érzi ezt az igényt a gyerek részéről, akkor a fejlődését meg tudjuk lódítani azzal, hogy sokféle vágási lehetőséget biztosítunk. Először csak össze-vissza vágni a papírokat, majd egyre finomítani a mozgást, míg képes lesz egy figurát kivágni.

Az a jó ha a gyerek a saját ütemét követi. A gyerekek szeretnek gyakorolni, de éppúgy, mint a felnőttek, csak a kis erőfeszítést kedvelik. A túlzott erőfeszítéstől hamar elfáradnak és nem szívesen csinálják. A túl könnyű pedig unalmas, nem ad elég kihívást.

A gyerekek öröklötten hozott alapjai és fejlődési ütemük különbözik egymástól. Vannak gyerekek akik hamarabb eljutnak a formavágáshoz. Annak akinek nehezebben megy a vágás, nem gyakoroltatni kell többet, hanem a kedvét kell fenntartanunk hosszabb ideig. Ezért nem a formavágást kell erőltetni, mert a kudarc nem csak a kedvét veszi el, de nem is tanul belőle.

Egyszerű feladatokat kínáljunk mint pl. újságból vagy magazinból vághat ki képeket, esetleg a szelektív hulladék papírját vagdoshatja össze stb. Lényeg, hogy változatos legyen és kis erőfeszítést igényeljen, hogy élvezettel dolgozzon.

Ha a szülő előre ugrik és mégis a formavágást akarja vele gyakoroltatni, akkor a gyerek megtagadja és azt fogja mondani, hogy ő utál vágni és nem csinálja.

Ha egy gyerek nagy ellenállást mutat valamilyen tanulással szemben és még mondja is, hogy ez nagyon nehéz, akkor alapos okunk van azt feltételezni, hogy a háttérben valamelyik készsége nem alakult ki. (fejlesztőpedagógusi vizsgálatot érdemes kérni)

Ilyenkor lépjünk egy kicsit vissza, pl. nem hajlandó ecsettel festeni, ami elég finom koordinációt igényel, akkor térjünk vissza az ujjal vagy szivaccsal vagy bármilyen eszközzel való festéshez, de mindig hagyjunk kint ecsetet is.

Soha semmiben ne fogjuk vissza a gyereket pl. azért, hogy „Majd az iskolában unatkozni fog”. Ez nem így van. A tanítók fel tudják mérni, hogy ki hol tart. Ha ezt esetleg nem vennék figyelembe, akkor jobb ha nem hagyjuk abban az osztályban a gyereket.

Természetesen a gyerek számára sokféle lehetőséget kell kínálni, pl. a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt nem csak a vágással lehet fejleszteni, hanem a festéssel, gyurmázással és egyéb kézműves tevékenységekkel. Minél több lehetőséget kínálunk kipróbálásra, annál nagyobb az esélye, hogy a gyerek készségei fejlődnek. Rátalálhat olyan foglalatosságra, ami ellazítja, megnyugtatja, ami akár későbbi hobbyjává válhat. Még az is lehet, hogy itt talál rá a gyerek a benne rejlő tehetségére.

Amikor egy biológiai program beindul, akkor fejlődik az adott készség a leggyorsabban. Pl. a legtöbb gyerek 5 éves kora körül érdeklődik az írás olvasás iránt. Sajnos a mi oktatási rendszerünk, egy rugalmatlan a gyerekek fejlődési üteméhez nem eléggé alkalmazkodó rendszer. Így a legtöbb gyerek már akkor kezd írni, olvasni tanulni, amikor ennek a fejlődési szakasznak a végén tart vagy már ki is csúszott belőle. Így kevésbé motiváltak, és kevésbé örömteljes a tevékenység. Ezért ha a gyereknek nehézsége van, akkor azon is nehezebb átsegíteni, mert sokkal nagyobb ellenállást mutat.

Összegezve tehát, a gyereket kell figyelni, hogy mit akar csinálni és annak a cselekvésnek kell sokféle lehetőséget biztosítani. Szinte mindennek van értelme, amit a gyerek csinál pl. annak, hogy egyedül akar enni – ennél jobban semmi nem fejleszti a szem-kéz koordinációt. A sterilen tartott, etetett gyerekeknek gyakran lesz ezen a téren nehézségük. Ugyanígy van értelme annak, hogy a baba mindent a szájába vesz az óvodás mindenre felmászik, a kisiskolás mindenre szabályokat talál ki és folyton  számon kéri a szabályok be nem tartását, a kamasz, akik állandóan teszteli a teherbírását és keresi a határait.

Ne tiltsunk, ne gátoljuk őket, hanem figyeljünk, vigyázzunk és kínáljunk adott témakörön belül általunk biztonságosnak ítélt sokféle lehetőséget a gyakorláshoz.