Kell-e korlátozni a kütyüket kisiskolás korban?

Az a kérdés fel sem merül, hogy használjanak-e vizuális eszközöket a gyerekek ebben a korban (6-9) A kérdés többnyire, az, vegyünk-e okostelefont nekik és mennyire engedjük az interaktív média használatot. Ha az óvodáskorban nem sikerült az eszközhasználatot jól bevezetnünk, egy kis erőfeszítéssel és kitartással, ebben az életkorban még megtehetjük.

Korábban azt mondtam, hogy a gyerekek számára a vizuális média olyan, mint a lepkéknek a lámpafény. A kisiskolásoknál ezt úgy mondanám, nekik ezek az eszközök a légyfogót jelentik. Beleragadnak, és csak vergődnek, nem tudnak elszakadni, sokszor nem is tudnak másra gondolni.

A vizuális eszközök kínálta ingerek nagyon erősek és gyorsan változóak. A játékok folyamatosan fenntartják az érdeklődést, azonnali visszajelzést és jutalmat adnak. Ehhez képest az élet elvárásokkal teli, sok benne a rutin, alkalmazkodni kell, sokszor nincs jutalom, de sokszor erőfeszítést kell tenni – ez nehéz, gondolkodni kellene, figyelni, kontrollálni, irányítani a saját viselkedést. Ráadásul a virtuális térben azt történik, amit az eszközkezelő akar, vagy ha nem, akkor újra kezdi, vagy áttér egy másik játékra. Képes irányítani a következményeket és csak a jót besöpörni, a rosszat mellőzni. A való életben senki nem akarja egy gombnyomásra azt csinálni, amit a gyerek szeretne, ezért türelmetlenné, ingerlékennyé, az együttműködést megtagadóvá válik. Megkönnyebbül, kisimul, ha megkaphatja a vizuális eszközei valamelyikét. Elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor két vizuális eszköz használat között is már csak ezekre gondol, sokszor gondolatban is játszik vagy azt tervezi, mit fog játszani.

Ha egy pávakertben gyönyörködünk és élvezzük a pávák szépséges udvarlását, akkor nehezen vesszük észre a lábuk között ugráló verebek szépségét, tulajdonképpen még magukat a verebeket sem látjuk meg. Ilyen a vizuális eszközhasználat és a valóság viszonya is. Az erős és váratlan ingerek keltik fel a gyerek érdeklődését, mást észre sem vesz. Ö is erős ingereket fog adni, akaratos, öntörvényű lesz, aki mások érzelmeire nem lesz tekintettel. Közvetlen azonnali kielégülést akar. Nem akarja megérteni, nem akarja megbeszélni a dolgokat. Türelmetlenné, érdektelenné válik. Ezért fontos, hogy olyan szabályok legyenek, amik növelik a gyerek tudatos eszközhasználatát és segítik az önkontrollját kiépíteni.

Az óvodáskorra javasolt szabályokat továbbra is érdemes betartani, de természetesen sok minden változik. Megpróbálom röviden felsorolni, hogy mire érdemes még figyelni.

Ebben az életkorban már határozottan tanulnak a gyerekek a vizuális médiából és bármit boldogan csinálnak, csak használhassák ezeket az eszközöket. Ezért érdemes nekik megmutatni, hogy ezek az eszközök, programok mire jók. Mondok néhány példát: Duolingo-val nyelvet tanulni, AirPano-val bejárni a világot, Lumosity-vel (ez fizetős) fejleszteni a kognitív készségeket, Memrise-val megtanulni a világ országait, GoogleArt-al múzeumokat látogatni, de lehet színházba, operába, koncertre menni. Nem szabad elfejteni, hogy az a tartalom és a tanuláshoz való viszony, amit ebben az életkorban mutatunk sokáig meghatározó lesz a gyerek életében. Ha a játék számára azt jelenti, hogy leül és lövöldözik egy kicsit, akkor később nehéz lesz még arra is rávenni, hogy egy bonyolultabb társasjátékban részt vegyen.

Meg lehet engedni, hogy a fogalmazását a gépen írja meg, hogy amivel az iskolában foglalkoznak, arról összeállítson egy ppt-t. Sokan imádják az excel táblát, használhatja a naptárt stb. Ezzel nem azt mondom, hogy mindent használjon, hanem azt, hogy a személyiségének, érdeklődésének megfelelő funkciókat mutassunk neki. Ahogy már az óvodásoknál javasoltam, az eszközhasználatot kell tanítani, csak most már tartalmilag magasabb szinten.

Javaslom, hogy az eszközhasználat feltételei között két dolog szerepeljen. Egyik, hogy tanuljon meg 10 ujjal, vakon gépelni. Pl. mielőtt bármit csinálna az eszközön, előtte 10 percet gyakorolja a gépelést. Sok program van erre. Ki kell választani egyet és motiválni a gyereket pl. segíthetünk versenyt szervezni a barátaival. Nyolc, kilenc évesen nagyon gyorsan meg tudnak tanulni gépelni.

A másik dolog az olvasás. A gépezés leszoktatja őket az olvasásról (egyébként a felnőtteket is). Az olvasás és szövegértés nagyon bonyolult idegi tevékenység. Ha a gyerek nem gyakorolja be, és nem csinálja rendszeresen, akkor nagyobb korában komoly nehézségei lesznek a tanulással. A szövegértése lelassul (a felnőtteké is) és a bonyolultabb szövegeket lassan fogja értelmezni, ezért nem biztos, hogy lesz kedve nagy erőfeszítéseket tenni. Szóval, az olvasásnak minden esetben meg kell előznie a vizuális média használatát. Napi fél óra olvasás elég lenne. Ebben ne kössünk kompromisszumot, ne alkudozzunk. Azt javaslom, hogy szabjuk az eszközhasználat feltételül, és mondjuk is meg miért.

Napirendtől, életmódtól, lehetőségektől függően, minden eszközre határozzuk meg, hogy melyiket mikor mennyi ideig lehet használni. Még azt is szabályozni érdemes, hogy amikor a másik gyerek játszik, és ő csak nézi, az éppúgy használatnak számít. (mert vizuálisan terheli az agyát és nem tud addig mást csinálni).

Ha az eddig elmondott szempontokra figyelünk, akkor semmi baj nincs azzal, hogy van, amikor csak lövöldözős játékot szeretne játszani a gyerek. Egyáltalán nem baj, ha értékrendileg rendben van, pl. nem öreg nénik a célpontok, vagy nem emberek kínzása jelenti a szórakozást.

Sokakat zavar, hogy most túl sok a szörny, zombi stb. a játékokban. Ha nem fél a gyerek, akkor ez sem baj. Annak van nagy súlya, hogy a jó és a rossz élesen váljon el egymástól. Ebben a korban töltjük meg a fogalmakat tartalommal, ezért az értékrendet kell mindig alapul venni, abban, hogy mit engedünk meg a gyereknek. A jó és rossz nem összekeverhető, nem ugyanazokat az eszközöket használják céljaik elérésére. Tehát a megkülönböztethetőség a lényeg, nem a klasszikus értelembe vett szépség.

Talán arra nem kell figyelmeztetni senkit, hogy feltétlenül gyerek biztosak legyenek az eszközök, és ne férhessen hozzá internethez a gyerek csak ellenőrzött feltételek mellett.

Ebben a korban nincs szüksége okostelefonra, (ezen majd csak 10 éves kor után kell elgondolkodni), sőt nagyon veszélyes is. Nem kell még közösségi médiát használnia, és ha az osztálytársa meg is teszi, akkor gondoskodjunk róla, pl. beszéljünk az osztályfőnökkel, hogy tanítási idő alatt, legyen elzárva a telefon.  Az egyik legnagyobb veszély, hogy a nem kontrollált gyerekek felnőtt tartalmakat mutatnak egymásnak. Ez általában traumát vált ki ebben a korban, ezért ha viselkedésváltozást veszünk észre a gyereken, ne hagyjuk figyelmen kívül. Beszélgessünk vele és/vagy kérjük pszichológus segítségét.

Ugyanakkor ebben az életkorban már sokat kell beszélni a közösségi média használatáról, annak szabályairól, veszélyeiről. Fontos, hogy mire elkezdi használni a netet önállóan már a lehető legtöbb tudással rendelkezzen annak veszélyeiről. Tudja, hogy mikor kell gyanakodnia és mikor mit kell tennie, kihez kell fordulnia. (érdemes elolvasni? https://444.hu/2020/12/18/bantalmazas-az-interneten-felismerni-segiteni)

Ha nagyvonalakban követik a szülők az általam javasolt vizuális média használat kezelését, akkor felső tagozatos korban a gyerek eszközként tekint majd a kütyükre. Ha belenőtt egy szabályrendszerbe és érti a veszélyeket, akkor nem fogja azokat felülírni, csak majd vitatkozik, de nem kap őrjöngő rohamot. Ha segítjük saját függésének határait felderíteni, önismeretét ezen a területen bővíteni, akkor remélhetjük, hogy a kamaszkorban, amikor a szülők már nemigen tudnak hatással lenni a gyerek média használatára, a gyerek majd megpróbál megküzdeni magával a hozott értékrend szerint, és kialakítja saját rendszerét, használja önkontrollját.